Századok – 1885
Könyvismertetések és bírálatok - BARABÁS SAMU: Irodalom- és műveltség-történeti tanúlmányok a Rákóczi korból írta Thaly Kálmán ism.
170 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerét és módszerét körvonalazza. (166—168. 1.) Legvégül egy függelékben a Marcellusra vonatkozó irodalom közöltetik. Egészen előbbi müve szellemében írá meg szerző »Aemilius Papinianusáf « is, minden tekintetben méltóan sorakozik elődjéhez. E müvet szerző két részre osztá. Az első (1—48) Papinianus pályájával foglalkozik. Egy bevezető szakasz (1—4 1.) jellemzi mindenekelőtt a római császári korszak amaz idejét, melyben Papinianus működött s e háttér keretében lép föl »a jogászok fejedelme«, kit, szerző szerint : »számos író ismertetett, magasztalt, de a sok író fölött ellenőrködést senki sem gyakorolt. A jó dicsőítők minden kritika nélkül szűkölködtek, nem csoda, hogy lelkes Horvát Istvánunk módjára okoskodtak. A történelmi források közvetlenül keveset, és nem épen megbízbatólag beszélnek, hiszen az Antoninusok korának nincsen még Tacitusa sem. A fölíratok lapidaris közlései inkább csak a környezetre vetnek világot, és úgy biztos irányt nem meríthetünk másból, mint Papinianus műveinek töredékeiből. Ez utóbbiak érdemlik meg igazán a forrásnak czímét. Ezekből kísérlem meg annak föltűntetését, hogy milyen volt a jogászok fejedelmének esze és szíve, jogi és erkölcsi érzülete, jelleme és hatása-.« És szerző igyekszik is igéretét híven beváltani. Gondosan összeállítva találjuk általa Pap. egész élettörténetét, jellemezve a nagy jogász működését, (4—55 1.) pályája kezdetétől, fokozatos emelkedésén át, egész tragicus haláláig. Sokrészt uj fölfogás nyilatkozik Papinianusnak Severus és fiaihoz való viszonya fölfogásában, ez utóbbiak jellemzésében és Pap. szomorú végének vázolásában. Elismeréssel kell kinyilvánítanunk, hogy szerző a fölötte töredékes adatokból, igazi, eleven képet tudott szerkeszteni. A második rész Pap. az írónak műveit tárgyalja, ép azon irányban, mint a Marcellusra vonatkozó mű II. és III. része. Ritkán történt meg, hogy a szak- és napi sajtó oly osztatlan elismeréssel fogadott volna jog- és épen római jogtörténeti műveket, mint ezt szerző dolgozataival tevé. S ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy ő tárgyának nemcsak hívatott művelője, de azt ugy is tudja kezelni, hogy a jogászokon kivűl álló köröknek is képes megmagyarázni, mikép a római jogtudomány oly közkincse a polgáriasúlt világnak, melyet, — lia fejlődésünkben a jog terén is lépést kívánunk az előrehaladott nyugattal tartani, — még nekünk: a »született jogász-nácziónak« is buzgóan tanúlmányoznunk kell. Kiss Mór.