Századok – 1885

I. Értekezések - KÁPOLNAI P. ISTVÁN: I. Miksa császárnak Bécs és Székesfehérvár elfoglalására vonatkozó 1490. évi feljegyzései

1 во KÜLÖNFÉLÉK. Augusztus Bl-éu reggel 6 órakor ismét általános roham kíséreltetett meg ; három tömeg egyidejűleg rohanta meg a Burg nyugati, déli és keleti oldalát. E rohamok is visszaverettek és Miksa Landsknechtei ugyan csak rendetlenül vonűlhattak viszsza, mert Upor László a már igen megfogyott őrségével, még üldözésre is mert kirohanni, mely alkalommal maga Miksa király is vállán megsebesült ! Az elkeseredett király, alig hogy sebe be volt kötve, rögtön haditanácsot hívott össze, amely a rohamnak még az napon való ismétlését határozta el. Pihent csapatok vezettettek a sikertelen roham által kimerültek és valószínűleg lehangoltak helyébe és mikor már a megrohanásra való előkészületek mind meg voltak téve, TTpor ismét megadásra szóllíttatott fel. Upor 400 emberéből akkor már csak 124 volt életben és ezèk is a terjedelmes épületnek éjjel nappal felváltás nélküli őrzése által teljesen ki lehettek merülve ; Upor tehát, újabb rohamnak ellenállni képes nem lévén, megadta magát és életben maradt 124 emberével még az nap este a »Kärnthnerthor« tornyának tömlöczébe záratott.'1) A bécsi Burgnak ágyúk nélküli, számos ágyúval működő húszszorta erőssebb ellenség elleni hét napi védelmezése oly haditett, melyhez hasonlót csak igen keveset találunk a hadtörténelem lapjain. A megvédendő épület kiterjedéséhez helyes arányban nem álló csekély helyőrség e hét nap alatt ugyancsak keveset pihenhetett és kimerülve, megfogyva, sikerre való remény nélkül, nemcsak híven és hősiesen teljesítette kötelességét, hanem még az utolsó napon is annyi eréllyel bírt, hogy azzal támadólag is lehetett fellépni ! Tisztelő megemlékezést érdemelnek e bajnokok,2

) kiknek kétharmada (279) lelte sírját a megvédendő Burg udvarán. x) Horváth Mihály azt írja, hogy »Szabad elköltözés föltétele alatt adta át Upor a várlakot.« Ez tévedés. Valamennyi forrás szerint Upor csakis a helyőrség »életének biztosítását« kötötte ki, ez pedig az akkori időkben egészen mást jelentett, mint »a szabad elköltözhetést« mely utóbbinál mindenki magával vihette csataménjét, fegyvereit és testén lévő holmiját, mig az életben hagyás feltételével magát megadó, mindenéből kifosztatott és csakis váltságdíj kifizetésére bocsáttatott szabadon. 2) Az osztrák történészek is kiemelik a Burg védelmezőinek vitézségét. így pl. Berman »Alt- und Neu-Wien«-jében is azt írja, hogy »Mit übermenschlicher Tapferkeit verthcidigtc die ungarische Besatzung die Burg gegen das geschulte Heer Maximiiianns.«