Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

ÉLETE ÉS POLITIKAI MŰKÖDÉSE 1601 — 1677. 135 élénk képet nyújt és teljes közvetlenséggel, s mi több felekezeti színezet nélkül lévén írva, igen sok jellemző dolgot foglal magában. Tudjuk, bogy Eszterházy nádor és Pázmány Péter között ez időtájban a legnagyobb feszültség uralkodott s a nádor az egész sopronyi országgyűlés alatt szenvedőleges szerepet játszva csaknem minden dologban az érsek akarata jutott érvényre. A mint a rendek az országnak évek bosszú során át összehalmozódott sérelmeit 84 pontban előterjesztették, Ferdinánd folytonos betegeskedését hozván fel okúi, türelmetlenül sürgette az országgyűlés befejezését — s úgy a hogy megjelentve resolutióját a sérelmek tárgyában »febr. 9-én — írja Berényi György — ennéhány ízben küldvén cancellárius uramot közinkbenfazt, izente, hogy nem parancsolja, hanem kéri az országot és az istenért is kéri,, hogy ő felségét (mivel mind maga, mind felesége rossz egésséggel volnának) ne tartóztatnák tovább.« Nagyon természetes, hogy ily körülmények között megfontolt tanácskozásokról szó sem lehetett s bár Ferdinánd válasza a sérelmekre egyátalában nem volt kielégítő s az ország legfontosabb érdekeit oltalom nélkül hagyá, mind a mellett a Pázmány és Sennyei által vezetett főrendek •— makacson ellenezték, hogy az ország erre replicázhasson. »Nem, kellő felségét búsítani, mert a nélkül is végbe mehetnek« ez volt az urak jelszava s az articulusok szövegezésére kiküldött bizottság — annak daczára, hogy maga Eszterházy is az elégűletlenekhez tartozott, mert némely dolgokban úgy hazájának érdekeit, mint nádori méltóságát látta megsértve — lázas gyorsasággal végezte feladatát. By módon nagy fontosságú államügyeket elmellőzve, vagy csak felületesen tárgyalva febr. 13-án elkészítették a törvénycikkeket s Ferdinánd azt a következő napon alá is írta és ezzel véget ért az országgyűlés — melyhez oly nagy reményeket kötöttek — sa rendek, de kivált a protestáns követek méltó elkeseredéssel hagyták el Sopront. Berényi György az elsők között volt, a kik sietve utaztak hazafelé ; atyja már elaggott ember lévén, az egész gazdaság vezetése felesége vállára nehezedett, a kinek ezenkívül három gyermekének nevelése is elég gondot okozott. Kereszthury Zsuzsámul azonban gyakori betegeskedése daczára példányképe volt a gondos anya s jó házi asszonynak, férje távollétében annak teljes megelégedésére vezette az ügyeket s a hazatérő Berényi mindent a legnagyobb rendben talált. Megérkezve, természetesen első dolga volt beszámolni követségével, s hogy küldői mennyire megvoltak elégedve országgyűlési működésével, bizonyítja az a körülmény, hogy a nem sokkal utóbb hirdetett pozsonyi diaetára, ismételten őt küldték föl.