Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZENTKLÁRAY JENő: Száz év egy hazai főiskola történetéből. A pozsonyi k. akademiának 1784-1884. való fennállása alkalmából írta dr. Ortvay Tivadar ism. 894

894 'történeti irodalom. kezik ; oly kérdés, melynek tárgyalása teljesen hiábavaló, s beléerőszakolása nemzetünk őstörténeteibe egészen ok nélkül val(dolog. Annyi bizonyos, hogy zsidók már a magyar királyság legelején mutatkoztak nálunk, sőt valószínű, hogy az Európát szerte fosztogató magyar csapatok által tetemes ingó jószág kerülvén ide, a minek értékesítése kereskedést támaszta, már a X-ik században is sok zsidó lehetett, s részben meg is telepedhetett hazánkban. És itt kezdődik a zsidók története Magyarországon. Ezúttal nem megyünk tovább a munka ismertetésében, de érdeklődve várjuk második kötete megjelenését, a mikor alkalmunk leend még az első kötet többi fejezeteire is visszatérnünk. NAGY GYULA. Száz év egy hazai főiskola életéből. A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fennállása alkalmából irta, tanártársai megbízásából, dr. Ortvay Tivadar, pozsonyi akad. tanár. Budapesten, nyomatott a magy. kir. egyetemi könyvnyomdában. 1884. A huszonegy oktávívet tanúlságos és gazdag tartalommal betöltő díszes kötet egyike a legkiválóbb alkalmi irodalmi termékeknek közoktatásügyi történeti irodalmunkban. Molnár Aladár és Pauler Tivadar e nemű munkái mellé nemcsak azonos irányánál, de tartalmi értékénél fogva is méltán sorakozik a pozsonyi jogakadémia története ; a magyarországi tanintézetekről eddigelé közzétett összes többimonograpliiákat pedig terjedelemre,feladatra és sikerre nézve jóval felülmúlja. A pozsonyi kir. akadémia tudvalevőleg az idén ünnepié fennállásának s nyilvános működésének századik évfordúlóját. Az ünnepélyt az intézet történetének megíratása által akarta jelentőssé tenni az akadémia derék tanári kara. Fennkölt szellemű közoktatásügyi miniszterünk a megünneplés súlypontját egyenesen az intézet történetének megírására fektetvén, arra is vállalkozott, hogy e munkát a budapesti egyetemi nyomdában államköltségen kinyomassa és közzétegye. A munka provenientiájának ezen örvendetes mozzanatán kívül nem kevésbbé volt szerencsés a pozsonyi tanári kar tapintata is, hogy a jogakadémia történetének megírására hazai tudományos irodalmunk azon fáradhatlan munkását szemelte ki, kinek ritka munkaereje, lelkiismeretessége és széles látköre bizonyára legtöbb garantiát nyújtott egy ilyen sok bibelődéssel, kutatással és nagy felelősséggel járó munkához. Ortvay teljesen megfelelt tanártársai bizalmának, bizonyára eleget tett a miniszter várakozásának is, és a mi mindezeknél több, a magyar okatásügy történeti irodalmát olyan becses ter-