Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: A zsidók története Magyarországon írta dr. Kohn Sámuel bír. 884

fÖRTÉNETI IRODALOM. 893 ret verhetett és virágozhatott, fejedelmük udvaránál mint államvallás uralkodhatott, mikor tehát a kozárok zsidósága valóban befolyást gyakorolhatott volna rájuk, akkor a magyarok már rég itt tanyáztak a Tisza Duna síkjain, elszakadva a régi szövetségesektől, és sokkal inkább kitéve a nyugati keresztyén befolyásoknak, mint liogy a száz év előtti futólagos érintkezések és találkozások az akkor bizonyára még csekély számmal lévő zsidó kozárokkal, csak legkissebb nyomot is hagyhattak volna életükben, szokásaikban vagy vallásos hitükben. Tisztelt szerzőnk jó maga is körűlbelől ide jut el végül, midőn megvallja, hogy a zsidó vallás, illetőleg a zsidó vallású bajtársak valami nagyobb, állandóbb befolyást nem gyakorolhattak a magyar nép szokásaira ; hogy a magyarok aligha törődtek sokat a saját feleik, vagy a hozzájok csatlakozott kozárok zsidóságával ; hogy azok, kik a magyarok vagy kabarok közül a zsidó hitet vallották, nem-zsidó testvéreiktől semmiben sem különböztek, és hogy zsidó hitük aligha gyökerezett mélyen lelkükben, hanem nyílván csak némi külsőségekre szorítkozván, elég felszínes lehetett ; stb. (1. a 25. lapon.) Egyébiránt egészen eltekintve is a kozárok zsidóságától, az a nagy politikai befolyás, a mit állítólag a költözködő magyarokra gyakoroltak, az a majdnem alárendelt clientelai viszony, melyben a magyarok állítólag a kozár fejedelemmel szemben voltak, s a mit a tisztelt szerző annyira hangoztatni szeret, — magában véve is nagyon kétséges valami, és teljességgel nem históriai bizonyosságú tény. Ibn Dasta p. o. semmit sem tud arról, hogy a magyarok valami függésben lettek volna a kozároktól, sőt az arab író értesülései szerint inkább a kozárok voltak kénytelenek védeni magukat a magyarok ellen, kiknek ugyancsak az ő tudósítása szerint hadi erejük is két annyi vala mint a kozároké. És most még néhány szót a kabarokról : mert tudni kell, hogy az úgynevezett kabarok a kozár nemzetből valók. Belháború támadván a kozárok közt az uralkodás miatt, a fellázadt de legyőzött törzs egy része a magyarokhoz menekült s velők egyesült ; ezek a kabarok. Szerzőnk ebben az eseményben a magyarkozár szövetségnek megújítását s mintegy szorosabbra fűzését látja. Mi az ellenkezőt látjuk benne; mert lia a kozárok akár egyenlő szövetség, akár valami uralkodó fenhatósági viszonyban állottak volna a magyarokhoz, aligha történhetett volna, hogy a szökevény kabarok velők egyesüljenek. Azt hiszszük, eléggé megmutattuk, hogy a honfoglaló magyarok zsidósága merő hypothezis, melynek semmi komoly históriai alapja nincsen, s a miből egyáltalán semmi sem kővetőé*