Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

690 AZ KOíllI BEFOLYÁS nok indítványára kimondotta.]

) hogy a Lippay kérelmét pártolólag íogja ugyan a pápa elé terjeszteni, de előbb részletes előterjesztést vár ez ügyben. A congregatio e határozata következtében Lippay 1654. julius 2-ról keltezve egy terjedelmes s a munkácsi egyházmegye történelmére nézve megbecsülhetlen értékű emlékiratot terjesztett be a congregatiohoz. Ez emlékiratban, mely Lucskay szavai szerint : »tanto gratior, quod de dioecesi Munkács publica et officiosa descriptio Lippaiana sit prima«, Lippaynak a congregatio által elébe adott kérdőpontokra kellett ugyan fektetni a fősúlyt, de mindazáltal az ezen kérdőpontokra adandó válasz előtt jónak látta hű és részletes képét adni a munkácsi egyházmegye akkori helyzetének s e képre a hozzácsatolt statistikai táblázat által, melyben az egyes polgári megyék szerint az egyesűit és nem egyesűit papság számát mutatja ki, a hitelesség bélyegét nyomja. Ez emlékiratból tudjuk meg, hogy a munkácsi nem egyesűit püspökség alá tartoztak mindazon keleti szertai'tású hivek, kik Máramaros megye kivételével a jelenlegi munkácsi, eperjesi és részben nagy-váradi püspökségekben laktak. Ugyanez emlékírat érdekes, bár szomorú képet nyújt a munkácsi egyházmegye e korbeli papságának anyagi és szellemi nyomoráról. E kép azonban csak ugy lesz élénk s kellően színezett, ha a Lippay emlékiratához hozzáolvassuk még a Volosinovszky (1670—1675) püspök által kiadott okleveleket2) s De Camelis .lózsef (1689—1706) első apostoli elnök (vicarius) híres »Diarium»-át3).« Ez iratokból tanúljuk meg azt, hogy a papság anyagi helyzete e korban a munkácsi egyházmegyében miben sem különbözött a földhöz ragadt jobbágyság sorsától, a mennyiben a papság is ép úgy volt kötelezve a jobbágyi terhek lerovására, mint hívei, s e terhek rá nézve annál súlyosabbak voltak, mivel mint számos adat bizonyítja, a nagyobbrészt protestáns földesurak a keleti vallás iránt való ellenszenvből a vallási villongások e korában még súlyosabban éreztették földesúri jogaikat a papokkal, mint a köznéppel, oly annyira, hogy az urasági hajdú gyakorta az oltártól hurczolta el a papot az úrdolgához. Vegyük ehhez még azt, hogy a papok összes jövedelmét e korban egy kis föld és híveik szerény adományai képezték, mely adományok már azért sem lehettek sehol tetemesek, mert alig volt község, melyben csak egy pap lett volna, hanem a községek nagyságához mérve 2, 3,4, 5 sőt 8 pap is volt egy községben, vagyis, mint a nagy nevű Bacsinszky püspök szokta volt mondani : »a hány pata-Duliskovícs II. 102. 2) Püspöki levéltárban. a) U. o. s részben közülve Basilovics II. 88—9(i.