Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

ÉS AZ EZ EI.LEN VÍVOTT HAKCZ. 683 kocska annyi papocska.« E szomorú anyagi helyzetnek az volt a legközelebbi következménye, hogy a papság, elenyészőleg csekély kivétellel csak annyival állott feljebb műveltségre nézve híveinél, hogy a nyomtatott ó-szláv betűkkel olvasni, ugyan ily betűkkel valamicskét írni s az egyes egyházi functiókat végezni tudta. Hogy pedig ez valóban ugy volt, könnyen meggyőződhetünk, ha olvassuk, miszerint a papnevelés egész XVIII-dik század középéig csak annyiból állott, hogy az egyes papok a saját fiukat, vagy ha ilyen nem volt, a kántornak vagy valamely gazdaembernek a fiát maguk mellett olvasni, nyomtatott betűkkel írni s az egyházi functiókat végezni megtanították, s alkalom adtán a már többnyire nős és a 30-ik életévet túlhaladt fiatal embert, ki különben földmíveléssel kereste be a mindennapiját, bemutatta a püspöknek s ez vagy rögtön áldozárrá szentelte s valamely üres javadalomba küldte, vagy pedig csak diaconussá szentelte s azzal küldte valamely idősebb lelkészhez segédül, hogy pár évig működve e minőségben, méltóvá tegye magát az áldozári rendre. E szabály alól a világi papságban igen kevés kivétel volt egész 1701-ig, mely évtől kezdve Kollonich prirnás engedélyével Jahn Jakab pécsi kanonok alapítványára három munkács-egyházmegyei papnövendék kezdett neveltetni a nagy-szombati papnöveldében. A világi papság közt e szabály alól tehát csak azok képezték a ritka kivételt, kik nemes és jómódú szülék gyermekei levén nyilvános iskolákat látogathattak. Ebből érthetjük meg aztán azt is, hogy miért nem szerepel munkács-egyházmegye történelmében egész a XVIII-ik századig egy világi pap sem, valamint megmagyarázhatjuk magunknak azt, miért vitték munkács-egyházmegyében a főszerepeket a szerzetesek, kik hivatásuk egyik lényeges részének tartották mindenkor a tudomány különös művelését s így a szellemi hegemónia megszerzéséhez szükséges műveltség ápolását. Ha pedig ezek után képzelni akarjuk egy a XVIII-ik század előtt élt munkács-megyei pap képét, nem igen kell képzelő tehetségünket megerőltetni, miután azt Bereg vagy bármely megye felső vidékének akármely orosz emberében megtaláljuk, egy jókora szakái hozzágondolása mellett. S hogy ekép nem lesz torz, bizonyíthatja De Camelis püspök »Diariuma«, melyből megtudjuk, hogy még az általa tartott megyei zsinatokon is, saját szavai szerint, a legtöbb pap gubában, subában, bocskorban s tarisznyával az oldalán jelent meg s alig akadt egykettő, ki olyan a milyen papi öltönyt viselt, — mi arra indította De Oamelist, hogy elrendelje, miszerint ezentúl tisztességes papi öltönyt hordjon az, ki az oltárnál szolgálni kiván. Lucskay szerint De Camelis korától kezdett az alpapság állásának megfelelőleg öltözködni, — de hogy még sok idő telt bele ezután is abba, míg Századok. 1884. VIII. Fűzet. 4G