Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

EGY XVi-IK SZÁZADI CODEX. 67 S 85. Az czilhez lövésben ö minket meggyőze, A pályafutásban, abban is meggyöze, Az köhajtásban is felette meggyőze, Az boritalban is ő minket megnyere.« Ezt ballván az király, igen csodálkozék 90. Nagy csuda tétetén az ifjú vitieznek. Végre ő magában sokat gondolkodék, Bankó leányának hogy ő megmondaték. Végre monda király mind az vitiezeknek : »Az fördőben menjünk mindnyájan vitézek,« 95. Fördőben ölének mindnyájan vitiezek, Fölséges király is ott vala közöttek. Fördeni nem akar vén Bankó leánya; Az fördőben király ott ül, ígyen szóla: »Miért nem föridel vén Bankó leánya?« 100. Föridni együtt vélek parancsolja. Felele királynak vén Bankó leánya ; »Te hatalmas király csodálkozom rajta, Ne talám nem tudod én keserő búmat : Az én vén atyámra való nagy gondomat? 105. Im látod kezemben atyámnak levelét, Kiben irja nekem nagy keserűségét : »Törökök tatárok minden váraimot Égették, rabolják minden tartományimot.« Ezt hallván az király hamar felszökölék, 110. Hatvan férödösét rajta emelkedék ; Fenszóval ezt mondja Bankó leányának, Az vitézek előtt, ő jó szolgájának : »Siess fiam haza, oltalmazd földedet, Te szép váraidot, te szép örökségedet, 115. Es az te atyádnak tápláljad vénségét, És engedelmes légy, hallgassad beszédét.« Ezt jó neven véve király ő felségétül, Szép ajándikokat vőn királyi felségtül ; Az Bankó leánya hamar elke'szöle, 120. Az ő szolgáival mingyárást erede.