Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643

ÉS IRODALMA. 653 következő napon arról tudósíthatta Waldeck orániai Vilmost, hogy kilátás van a magyarokkal való kiegyezésre. Bécsben ugyanis mind az eddigiek daczára azt képzelték, hogy még a törökkel való háború esetére sem lesz lehetetlen Tlieökölyvel kiegyezni, vagy épen az ő közvetítése útján békülni meg a törökkel. Oly lehetetlen ideák, a mik csakis oly helyt keletkezhetnek, a hol azt, a mit óhajtanak, valóságnak is képzelik. Ez a hit okozta, hogy novemberben jól fogadták Theököly követeit, mely dolog igen természetes volna és magától értetődő, de Bécsben azt hitték, hogy ezzel úgy lekötelezik a fejedelmet, hogy minden eddigi törekvéseinek isten áldjon-t mond. A béke föntarthatásába vetett hit megmaradt akkor is, hogy octóber 6-ikána szultán nagy ünnepélyességgel Drinápolyba vonúlt a hadsereg szervezése végett; sőt, hogy január 21-ikén a lófarkak kitűzettek. Igaz, hogy ez csak háborút általánosságban jelentett s szólhatott Lengyelországnak is, de Caprara jelentéseiből, melyekben egyéb sem volt, mint arról való tudósítás, hogy mennyire látszik az alkudozások egész meneteléből, hogy megalkudni nem akarnak, — bizton lehetett következtetni, hogy e készületek Ausztriának szólnak. Drinápolyból április 1-én indúlt meg a szultán seregestül. Caprara internuntius is jelen volt. A kifejtett fény és pompa nagy hatással voltak reá, de a sereg nem nagyon tűnt fel előtte veszedelmesnek. A valódi csapatokat kevésnek is találta ahhoz képest, hogy e hadjáratra az ozmánok birodalma évek óta minden ereje megfeszítésével készült. Jellemző azonban, hogy ő az ott uralkodó renddel, fegyelemmel egészen meg volt elégedve, a mi — ha egyebet nem is — annyit mindenesetre tanúsít, hogy még ekkor az európai hadseregek, különösen pedig a német Habsburgoké elég hátra valának. Május 3-ikán ért a szultán és a vele volt csapatok, természetesen nem az egész hadsereg, mert annak több napra volt szüksége, Nándor-Fehérvárra. Itt fogadta el Theököly követeit, a kik különben egész Filippipolyig mentek eléje s bocsátotta el őket természetesen szíves válaszszal. A nagy úr tovább nem vett részt a hadviselésben. Itt átadta a nagy vezérnek a szent zászlót, kinevezte szeraszkierré, azaz ;