Századok – 1884

Névtelenül - A békésvármegyei régészeti társ. évkönyve 1882-83-ra szerk. Zsilinszky Mihály ism. -k -s. 613

TÖRTÉNETI IRODALOM. A békésvármegyei régészeti és mívelödéstörténelmi társulat Evkönyve 1882 js -ra. Szerkeszti Zsilinszky Mihály társulati főtitkár. Kilenczedik kötet. Békés-Gyula, 1883. 205 lap. Nulla dies sine linea. Végre is e társulat folytonosan műkö­dik. Hat, alkot, gyarapítsha még csak néhány évig így folytatják ernyedetlen munkásságukat, Békésvármegye lesz az ország legjob­ban ismert része. Az előttünk fekvő munka is, mint a többiek, két részből áll. Az első rész olvasó könyv, a második rész a hivatalos közlemények tára. Első czikk a szerkesztő és társulati főtitkár Zsilinszky Mihály emlékbeszéde, melyet a magyar irodalomtörté­net alapítója ama hires protestáns pap Wallaszky Pál felett mon­dott Tót-Komloson 1883. szeptember 23-án. Valóban szép idők voltak mikor oly egyszerű faluhelyeken is olyan protestáns lelké­szek termettek mint Wallaszky Pál. Akkor a papok első dolga volt a tiszta szelid élet, a becsületes alázatosság, az önérzetes ártatlanság, a tanúlás úgy a vallási mint más tudományok terén s ennek következtében a tudás és szerénység, a tekintély és jó hír­név, a nyugalom és megelégedés. Ma más képeket látok a palást alatt, ma más alakok ülnek és állnak a papiszékekbe, és kated­rákba. Elmondhatnám, hogy ma főtulajdonsága a protestáns papok nagy részének a lelki meghasonlás és lelki elégedetlen­ség, minek főoka a tudatlanságban, a tanúlásra való restségben rejlik, elmondhatnám, hogy ez állapot miben nyilatkozik a belső­a vallásos-, a külső-, a társadalmi életben, elmondhatnám, hogy az illetők miket használnak orvosságúl . . de mind ennek most békét hagyok s inkább legeltetem szemeimet e szép sorokon, miket Zsilinszky a Wallaszky emlékének szentel. Szónok megismertet a néhainak szorgalmas gyermekkorával, munkás ifjúságával s ter­mékeny férfi korával és tiszteletre méltó vénségével, Wallaszky született 1742-ben jan. 29-én Hontvármegyének Bagyán nevű falujában ; atyja Wallaszky Jakab s anyja Tomsovicz Mária föld­mívelők voltak, de nagy gonddal neveltették a helybeli elemi isko-

Next

/
Thumbnails
Contents