Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - I. közl. 580

ROY XVI JK SZÁZADI CODEX, 589 Pál egyéniségének inkább megfelelő nyelven és technikával állítja elénk, ugyanazért az eredetihez közelebb áll; és mint ilyen, a XVI. századbeli eme kiváló költői elbeszélésünk szövegének helyreállíthatására szolgálatot tehet. II. Yoltér históriája után következik kéziratunkban »Igen szép história az vitéz Franciskorul es az ô Feleségiről«, mely a 27—48. lapot tölti be. E históriás ének sokkal ismeretesebb, mintsem annak tartalmával foglalkoznom szükség lenne, de nem is volt módomban az ismert első (1574-ik évi) debreczeni, sem a második, 1579. évi kolosvári kiadást kézhez vennem, igy a szövegre nézve egybevetéseket nem is eszközöltem. Az az irodalom-történeti szempont tetszett előttem lényegesnek, hogy codexünk nyujt-e bizonyítékot arra nézve, hogy a vers szerzője : Vasfai vagy Ráskai Gáspár volt-e? mely kérdés mai napság sem tekinthető teljesen eldöntöttnek, minthogy a minap egyik ismertető kételyét jeleztex

) Szabó Károlynak ama véleménye iránt, hogy az ide vonatkozó versszakban a. Yasfai név, éppen úgy mint az »első időben« megjelölés, sajtóhiba — Ráskai, illetőleg Alsó-Lindva helyett. Szövegünkben az erre vonatkozó utolsó versszak következőleg fordúl elő: »Krisztus urunk után kit vallunk hitünkben, Ezer ötszáz ötven és hét esztendöbeu, Immár, hogy irának az első időben, Az vas fai Gáspár szerzé ezt énekben.« Már első tekintetre szembeötlő, hogy az első (1574 iki). kiadásban a szerző neve nagy Y — betűvel és a fai — y-nal, a Yas szóval együvé van irva, mig itt a vas szó kis betűvel, a faitól elkülönítetten, és a fai szó — i betűvel jön elő. Codexünk orthografiája szerint a vas itt tulajdon nevet nem jelenthet, mert codexünk a tulajdon neveknél következetesen megtartja a nagy betűvel való jelzést ; tehát a vasfai szót helynévre szövegünk sem engedi eredeztetni, minthogy pedig az i-t j —helyett is használja : — tehát szövegünk orthografiája szerint a »vas fai« vas fajnak volna olvasandó. Noha nyelvünkben a faj szót nemcsak származék, ivadék, törzsök jelölésére használjuk, p. o. magyar faj, faj-ló ; de átvitt !) Egyet. phil. közlöny, III. évf. 100. lap.