Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

ÉS LEGÚJABB M0N0GRAPHU8A. 57 országrészekre nézve a magyar korona főhatóságának jogfolytonossága sértetlenül megőriztetik. Horvátország és Slavónia 1848-ig, amaz elv elismerése folytán, némi kárpótlásban is részesült, amennyiben a határőrök fentartása rendkívüli teher gyanánt minősíttetvén, a hadi adónak csak felét fizette. Mindez ideig a Határőrvidék hivatalos iratokban mint »National-Militär-Gränze« vagy katonailag »National-Gränz-Regimenter« gyűjtőneve alatt szerepel, de sohasem, mint »osztrák.« Tényleg az volt ugyan 1807 óta, de akkor is becsülték annyira e tárgyban gyakorta emlegetett sérelmeinket, hogy ama jelzőt nem függesztették ki. Schwicker úr mindezek daczára osztráknak nevezi a Határőrvidéket. Yajjon mi alapon ? Azt hiszem az 1850. máj. 7-diki »Grundgesetz« 1. §-a alapján, mely így szól: »Die Militärgränze ist ein untrennbarer Bestandtheil der österreichischen Monarchie.« Erre azonban méltán elmondhatjuk, amit Dr. Húrban mult hónapokban lefolyt sajtópörében mondott a védőügyvéd egy bizonyitékúl felhozott okiratra: »Ez okirat 1850-ben kelt; ez év száma oly ékesen szól, hogy minden további magyarázat fölösleges.« H. Ezzel áttérhetünk Schwicker úr legújabb müvének beható méltatására. Yaskos kötet ez, 446 lapra terjed, s a szövegben vagy a szöveg alatt sohasem idézi a forrást, honnan merített. Egybevetve nagy terjedelmét a kútfők nem idézésével : ez már magában véve, külső megjelenésében is eleve elárúlja, hogy se nem népszerű, (mert arra igen terjedelmes), se nem tudományos munka, (mert arra való módszere nincs), hanem a kettő között állva, holmi hosszadalmas, tudákos mű lehet. Ha belenézünk, említett sejtelmünk bizonyosra válik. Szerzőnk előszavában levéltári kutatásokról beszél : »könyve anyagát — úgymond — részben levéltári forrásokból merítette, u. m. a cs. k. cabineti és a cs. k. hadi-levéltárból Bécsben, a m. k. országos levéltárból és az egykori m. k. udvari kanczellária levéltárárából Budapesten ;« holott — a mint ki fogom mutatni — még a nyomatott müveket sem ismeri. Részemről a mennyire figyelemmel kisértem az ő encyclopaedicus működését, úgy tudom, hogy eddigelé csupán a Politische Geschichte der Serben in Ungarn ( Budapest, 1880.) s Zur Geschichte der kirchlichen Union in der Militärgränze (Wien, 1874) czímű munkáihoz használt fel levéltári anyagot. Mivel azonban az egyházi viszonyokat jelen művé-