Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

AZ 1 083-IKI HAIJVISEI.KS legyen ezen állításait idéznünk : »Az összes vezérek a lengyel királyra bízták a sereg vezérletét« (163.1.), Kolonics az »országos alaptörvényből« meggyőző ékesszólással bizonyitotta.be a magyar korona örökös voltát (206. 1.). Ezekhez nem kell magyarázat. Szerző különben a világ legnaivabb compilatora. Művét e szavakkal bocsátja el: »a sok könyvből itt az új könyv«. Látszik, hogy ő hozzá még nem hatott el a »Nimm zwei Bücher und mach ein drittes.« Ily munka olvasására bárkinek is kár volna idejét vesztegetni. A legnagyobb körben Toifel műve mozog. A czímen hazai emlékkönyvnek mondja magát, nagy terjedelemmel bír s nagyszámú illustratiókkal van díszítve. Mindezek után nagyobb várakozással áll eléje az olvasó. De csakhamar kiábrándul. Látjuk ugyan, hogy míg a több művet irt Riedernek fogalma sincs arról, hogy miként kell egy tárgyat beosztani, addig Toifelnek, a ki először lépett ezúttal a síkra, e tekintetbea van némi ügyessége, azt is látjuk, hogy a nehézségeken sokszor ügyesen siklik át ; mindazon által nem teszi komoly történeti munka benyomását. Szerző kutatása másod-harmad kézből való, de még ebben is hanyag : Kloppnak az övé előtt egy évvel megjelent munkáját nem ismeri, hanem holmi Berman, Smetz s hasonlók által írt »népszerű« munkákat. Eredeti kutatása néhány követségi naplóra szorítkozott : ezekből puskáz is ugyancsak. Egyébként is igen szeret idézni, pedig az idézetek gyakran lefőzik : egy helyt előbb kivonatban, majd egész terjedelmében közli lorraire-i herczeg jelentését, csak hogy mindkét előadásnak más az értelme. Az is megesik rajta, hogy egy helyt a Bécsben maradtakat »szemét nép«nek, másszor »derék rész«-nek nevezi. ítéletei, bár itt-ott a természetes józan ész látszik, ezek után nem megbízhatók, irálya is elég tökéletlen. A 392-ik lapon p. ezt olvassuk : »erwischt worden waren« ! A közlött képek kivitele nem rosz, de mégis olyan, hogy a Klopp, különösen pedig a Renner által közlöttekéhez nem is hasonlítható. Az egész munka egy szóval nem üti meg a mértéket s miután e tárgyról alapos munkák jelentek meg, különösen Ren-