Századok – 1884

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Styl és történelem (Jegyzetek az ötvösműkiállításról) 493

502 STYL ÉS TÖRTÉNELEM. lete s közös gondolkodásmódja. Ez képezte kovászát minden stylnek e népeknél s éz magyarázza meg, hogy e stylek az egyes népeknél önállóan s egyszerre fejlődtek ki. Vonjuk le ebből a következtetéseket a szintén keresztény magyar nemzet történetére, s még világosabban fogjuk látni a szóban forgó theória téves voltát. Mert a mondottak után nemcsak az lehetetlen, hogy minden styl száz évvel később jutott el hozzánk, hanem hogy azt egyáltalán külföldről plántálták volna ide. Nemcsak hogy »nálunk mélyebb gyökeret nem vert(!)« volna — mint Pulszky Károlymondja — a renaissance, hanem az itt, a hazában, önállóan az olasztól, a kereszténységgel átvett ugyanazon elemekből, véle egy időben fejlődött ki. Mert a ki majd — félredobva magától minden chablont s csak önszemében bízva — nemzetünk történetét Róbert Károlytól Mátyás király koráig ebből a szempontból fogja tanulmányozni, mint nyugoton mindenütt, úgy hazánkban is egy fokozatos anyagi és szellemi fejlődést — melynek ma csak töredékeit látjuk — fog nyomon kísérhetni, s annak végeredményeül, a XV. század alko nyán okvetetlen a speciális magyar renaissance-ot fogja találni. Mátyás királyt, udvara pompáját, olasz művészeit mind, csakis e magyar renaissance okozatául fogjuk tekinteni s nem megfordítva okúi, ahogy eddig mindnyájan hirdették. Azután tovább megyünk, s kikeressük a renaissance szelleméből azokat az elemeket, melyek a mi fajbeli tulajdonságainkkal megegyeztek s vegyészek módjára combinálni fogjuk ez elemeket, hogy megtudjuk melyik tért szabta ki tevékenységünknek a renaissance. Csak ekkor fog állani előttünk tisztán, egész pompájában a magyar renaissance, XV. és XVI. századaink szelleme. nyire áll ez elv a keletire nézve, mely szintén kiválóan fajbeli sajátságokból keletkezett, arról mostanig — bevallom — nem vagyok tájékozva, mert a byzanezi s még inkább az örmény és orosz művészetről írt könyvek főleg Viollet- le Duc-nek »L'art russe« munkája közkönyvtárainkból hiányzik. J) A régészeti társulat 1881. évi márcz. 29-én tartott gyűlésén. Arcliaeologiai Értesítő új foly. II. köt. V. lap.