Századok – 1884

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Styl és történelem (Jegyzetek az ötvösműkiállításról) 493

500 STYL ÉS TÖRTÉNELEM. így állván a dolog, a styl nem egy-két művész találmánya, lianem az minden nemzet egyéni complexumából fejlett ki, vagyis az a styl sajátja, azt tehát nem hozhatták be sehonnan, mert hiszen ott a saját földjén önnönvilágából fakadt. Ekkép támadt az angol, franczia, német stb. renaissance, Angliában, Francziaországban, Némethonban stb, önnönföldén, egymagára, minden olasz renaissance nélkül. így fejlődött ki másrészt abból a jezsuita-styl, a barokk, a rococo, az empire stb. minden spanyol és franczia befolyás segítsége nélkül, mert az emberek gondolkodásmódja s érzelemvilága fokozatosan ugyanoly stylben egyszerre változott át Európaszerte. Ezért más és más aztán minden stylnem a mint más talajban más vérből fejlődött. Honnan van hát mégis az, hogy a műtörténészek általán példáúl a renaissance-ot tisztán csak olasz, a barokkot, rococót franczia befolyásnak, olaszok s fraueziák művének tartják s a fajkülömbségek szerint csak azután öltött más és más formát ? Éppen a külsőségek nézése vezette őket tévútra, mert mikor példáúl a renaissanceban minden más nemzetnél általában ugyanazokat a külsőségeket, ugyanazt a stylt látták, azt mint »merő divatot« az olasz befolyásra vezették vissza, mely legbámúlatosabb műremekei által a legészrevehetőbben nyilvánúlt. Ha pedig e külsőségekből megismerik vala az olasz embert, az olasz fajt, látták volna hogy a renaissance szellemében, a legtöbb psycbologiai elem, az olasz fajból való. Ha már uiost példáúl azt a féktelen hevet, lelkesültséget, gyors eleven észjárást lenuic a magyar nemzet történetének is, ha összeállítom azokat a nemzeteket, kiknek történetét Taine e rendszerben tárgyalta. Ezek a hindu a (»Nouveaux essais de critique et d'histoire« egy czikkében), a görög (»Philosophie de l'art en Grèce«), a római (»Essai sur Tito Live«), a byzanezi (»Voyage en Italie« II. köt. 206 — 225.1.), az olasz (»Philosophie de l'art en Italie« és a »Voyage en Italie« miudkét kötetében), a spanyol (az »Essais de critique et d'histoire« Voyage en Espagne de Mme d'Aulnoy czímü czikkében), a német és németalföldi («Philosophie de l'art aux Pays-bas«), az angol (»Histoire de la littérature anglaise.« 3 kötete magyarra is fordítva) és a franczia nemzet (»Lafontaine et ses fables« s főleg a »Les origines de la France contemporaine« magyarra is fordított müvében.)