Századok – 1884

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Styl és történelem (Jegyzetek az ötvösműkiállításról) 493

494 STYL ÉS TÖRTÉNELEM. »Ezen körülmény is, bizonyítja a tapasztalást — mondja ismertetésében Pidszky Fermez — melyet az ötvösműkiállításnál szereztünk, hogy hazánkban a régi formák és hagyományok sokkal tovább tartották fönn magukat, mint külföldön, s hogy a divat nem változott oly gyorsan mint máshol, mi elszigetelt helyzetünkből s a közlekedés nehézségeiből kimagyarázható.« I. E theoriából szórúl-szóra az következnék, a mit politikai ellenfeleinktől oly gyakran hallhatunk, hogy Magyarország már Ázsia volt, a hova minden eszme megkésve, eltörpülve érkezett s művészeink, tudósaink, költőink mind csak a másutt már divatja ment ideálokért lelkesedtek. Ezért már eleve is, pusztán csak a térképre utalva, — hiszen maga Pidszky Ferencz is hazánk fontosságát az őskorban éppen geographiai okok miatt vitatja főleg — kimondhatjuk, bogy e theória téves ! De ugyanezt találjuk akkor is, ha magukat a bizonyítékokat vesszük szorosabban szemügyre. Miként is keletkeztek azok a renaissance — tárgyak, a melyekről Szigethv Sámuel vagy mások rajzaikat vették? Az az ötvös, ki e tárgyakat csinálta, igaz, csak olyan mesterember volt, mint Szigethy Sámuel. Az is csak úgy fúrt, faragott, vésett, foglalt, hajlított tűzzel és kalapácscsal, mint ő ; csakhogy míg a renaissance ötvösének modellje maga az anyag volt, melyből dolgozott: Szigethy uramnak mintáúl ott állottakész rajz. A renaissance ötvösénél tehát a formák nem előzetesen, de munkája közben, ahogy anyagát épp akkor idomíthatta, annak természete szerint, az ihlet pillanatában állottak elő : Ujabbnálújabbak, szebbnél-szebbek, a mennyivel keze ügyesebb, phantásiája termékenyebb volt. Szigethynek a kész formákat reá kellett erőszakolnia az anyagra, bármily minőségű volt is, s öntése vagy általán kikészítése bármint is sikerűit. Munkája így, puszta utánzat maradt, melynél nem a phantásia, hanem csak a kéz működött gépiesen. De ez máskép sem vele, sem mással meg nem történhetett, mert ennek oka nem az egyes egyénben, hanem abban rejlik, hogy