Századok – 1884

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Gróf Wesselényi Ferencz nádor halála 482

HALÁLA. 489 uram kezéhez promovealni, hogy onnan késedelem nélkül fölhozattathassanak Murányban oda tett rendelés szerint. Abbeli Kgd jóakaratját s promptitudóját nagy kedvesen veszi asszonyunk ő nagysága s mi is meg igyekezziik szolgálni Kgdnek. In relinquo éltesse isten Kgdet szerenesésen.« Végre a 62. számú s e levél adatait teljesen megerősítő további levél így hangzik : »Méltóságos uram! Nem kétlem eddig is megértette Kd azon édes uramnak váratlan halála által miuemU ostorral és keserűséggel látogatott meg engem az én istenem, a ki az jelen való hónak 27-dik napján három négy óra közt déli est Beszterczebániján szép csendesen, istenesen és áhítatosan kimúlt ez árnyék világból nékem megkeseredett özvegyének koporsómig való elfelejthetlen szomorú gyászt és keserűséget hagyván maga után. Azonban édes mélt. gróf uram akarván ezen keserves gyászomat Kgdnek is repraesentálnom, minthogy üdvözült édes uramnak nagy reménysége s bizodalma s úgy nekem is volt és most is vagyon az Kgd nagy jó akaratjában, nagy becsülettel és bizodalommal kérem Kgdt én tőlem megkeseredett özvegytől se vonja meg szokott jó akaratját, hanem ha miben kívántatni fog Kgd segítsége, annak inegmutatója lenni ne nehezteljen. Mely iránt való jó akaratját igyekezem becsülettel való kötelességgel megszolgálni. Kiváuváu isten sokáig éltesse Kgdet szerencsésen jó egészségben.« E levelet szintén Szécliy Mária írta még pedig márczius utolsó napjai egyikén. Kihez van intézve., mi különben egészen mellékes, az a tartalomból ki nem vehető. Valószínűleg Rótta 1 János grófhoz, kivel Wesselényiék szívélyes viszonyban éltek, ámbár nem bizonyos, mert van a Gosno vizei-gyűjteményben Széchy Máriának ugyanez időből hasontartalmú és szintén igen meleg hangú egy másik levele, mely ép úgy lehet Rottalhoz intézve, mint a fentebbi. A mi a közhitt három levélbenlényegesaz,liogy Wesselényi nádor 1667 márczius 27-én, mely akkor vasárnapra esett, délután 3 és 4 óra közt halt meg, még pedig nem Tótprónán vagy Lipcsén, hanem mint Spangár és az egykorú krónikák is írják, Beszterczebányán, a hol megbetegedett s hol állapota csakhamar olyan súlyos lett, hogy onnan többé elszállítani nem lehetett. A hosszas szenvedés a nádor erejét annyira kimerítette, hogy kimúlása máicsöndes és küzdelem nélküli volt. Hogy a beteget ellátták az egyház vigaszaival is, a közlött levelekből kétségtelenül kitűnik. De Wesselényinek nemcsak halála, hanem temetése napja sem volt eddig teljes bizonyossággal megállapítva. Ezt kétségkívül a nádor végrendeletének határozatai okozták. Wesselényi a Századok. 1884. VI. Füzet. 32