Századok – 1884

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Gróf Wesselényi Ferencz nádor halála 482

4'J2 GRÓF WESSELÉNYI FERENCZ NÁDOR HALÁLA. temetésről a fiók végrendeletben intézkedett. Elrendelte, bogy a murányi várkápolnában tegyék nyugalomra testét, még pedig az általa nagyon kedvelt és pártfogolt Ferenczrendi szerzetesekéhez hasonló ruhában, — veste ad fornam patrum Franciscanorum comfecta. Másrészt átok terhe alatt megtiltotta, hogy neje főúri rangjának és nádori méltóságának megfelelő pompával temettesse el.1) E végóhaja folytán, mely tiszteletben is tartatott, a gyászünnepély nem öltött olyan terjedelmet, mint más főuraknál, még inkább nádoroknál szokásban volt. Kevesen hívattak meg s ez okozta, hogy a temetés napjáról az egykorúaknái nem igen tétetik említés. Eleinte ápril 22-re volt kitűzve, mint Bory márczius 30-ki leveléből, melyet Pauler Gyula idéz, kitűnik. Ezt a napot fogadja az említett levélre hivatkozva Pauler is. A temetés napja azonban utólag változást szenvedett. A holtestet kevéssel a halál bekövetkezte után Beszterczebányáról Lipcse várába, Wesselényi nem messze eső birtokára szállították. A fentebbi levelek már kétségkívül ottan Írattak. Ottan kezdte meg Szécliy Mária a temetési előkészületeket, mert habár a végrendelet ki is zárta a nagyobb arányú világi pompa kifejtését, azt viszont elrendete, hogy az özvegy a koporsónál gyászbeszédet tartasson és alamizsnát osztogasson a szerzeteseknek s más szegényeknek. Széchy Mária ez intézkedéseket is lelkiismeretesen meg akarta tartani. April első feléből több levele maradt fenn, melyek bői kétségtelenül kitűnik, hogy az özvegy, noha maga szintén folytonosan betegeskedett s nagy anyagi bajokkal kíizködött, mindent elkövetett, hogy »annyival inkább rendesebben s dicséretesebben végben mehessen az szegény urnák temetése.« Bory Mihály azt ajánlotta, hogy a szendrői ferenczrendi barát tartsa a halotti prédicatiot. Ezt Széchy Mária nem tartotta elegendőnek s april 3-án Lipcséből azt írja Borynak, hogy »Tassy Mátyás nevű kassai káptalanbeli becsületes papi személyt« óhajtja, kinek »predicatioját szegény ur is éltében igen kedvelte s predicátiojára A végrendelet ez ügyben azt mondja: Praefata consors mea dileetissima nullám ceremóniám vei sumptuosam pompáin instituât, ad quod eaudem sub anathemate nbliyo et obstringo.