Századok – 1884

Értekezések - BARNA FERDINÁND: A magyarok útjáról a Uralról Lebediába - II. közl. 449

450 TÖRTÉNETI IRODALOM. Mindenekelőtt engedjen tennem egy észrevételt. Szólok a Biar­miába vezető útakról a nyugotinak és keletinek mellőzésével, mint­hogy azok ellen semmi ellenvetésnek nem lehet helye. De volt még — mondja ön — egy középső út és azt a Donon e folyam felső részéig, és a Prónán az Okába vivőnekjelöli meg. Én azt gondolom, hogy ilyen nem egy, hanem több volt. Ön maga is megjelöl egy máso­dikat a magyarok számára Lebediába. az Upán és a felső Dónon, következőleg a kereskedés is követhette azon útakat, de miért nem mehetett volna ez az út a Donból a Voronezs-ba és onnan a Cznába ; mért nem a Choprán s azután a Szurán egészen kikerül­vén az Okát, hisz ott nagy kerülőt kell csinálni. De ezt csak úgy mellékesen hozom szóba. Ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy ha a magyaroknak egy a kereskedelem által már azelőtt használt úton kellett utazniok, ugy tetszés szerint választhatták volna a legrövidebbet. Egyébiránt a mi engem illet, hát én abban a nézetben vagyok, hogy ezek közül az utak közül egyikén sem mehettek azon egyedüli oknál fogva, hogy mindezeken az utakon éhen haltak volna. »Táplálkozások eszközéül az uton, magától értetődik mind az szolgált nekik, a mit a halászat és vadászat fog­lalkozások, melyekkel az őshazában is fentartják vala magukat, szolgáltathatott.« De bocsásson meg, ugyan hányan lehettek? Kevesen nem lehettek, mert ez esetben feloszlottak s elenyésztek volna a többi népek tömegében, de meg nem is szaporodhattak volna el Lebediában és Atelkuzuban való 60 — 70 évnyi tartózko­dásuk alatt annyira, hogy több háborút különösen kettőt a bol­gárokkal (és Atelkuzuban a bessenyőkkel valót) kiheverve a, Dunán és Tiszán oly hatalmas ordául jelenhettek meg. Az ön által fölhozott Ibn-Dasta-féle bizonyitékban az mondatik, hogy 20,000 harczost állítottak ki, következőleg az egész lélekszámuk nőkkel és gyermekekkel együtt fölmehetett 80,000 sőt valószínű­leg 100,000 emberre is. Nálunk a kozák katonaságnál, hol minden felnőtt ember szolgálatot tesz, a legnagyobb erőfeszítés mellett a haderő a lakosság 1/6 -át teszi; fölteszem, hogy a magyaroknál a harcz-térre az öregebb emberek is kiállottak s azért az 1 6 helyett X/B —1 /4 -et veszek föl. Többet lehetetlenség fölvenni. És egy ily 80,000 egész 100,000-ig terjedő néptömeg nem széledvén el nagyobb területre, hanem többé kevésbbé zárt töme­get képezve következőleg zajt és zsivajt idézve elő s így még a vadállatokat is" megfélemlítve, kénytelen volt vadakkal (és halak­kal — erről utóbb) táplálkozni. És minők voltak ezek a vadak ? leginkább madarak, nyulak, nagy ritkán jávor szarvasok ; bölények valószínűleg nem voltak, mert különben hogyan nem maradtak fenn Nagy-Oroszország rengeteg erdeiben, ha mindjárt nem is napjainkig, legalább a múlt avagy hacsak a XVIII. századig. De

Next

/
Thumbnails
Contents