Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint írta Kováts Gyula ism. 444

446 TÖRTÉNETI IRODALOM. szövődik belé a házasság kötési actus. Az »ordo ad faciendum nuptias« szerint a házassági kötés a templomon kivűl végeztetik : »in introitu«, mely hogy már ekkor minő diszes hely lehetett, a román stylű kapuzat után elképzelhetjük, melynek pitvarát a kapuzat oszlopos müvíí bélése adja, mely a házasságkötő felek befogadására, az elébök jövő pappal igen alkalmatosnak tűnik fel. A Pray-codex szerénti házasságkötés oly időben esőnek tűnik fel, midőn még nincs meg a díszes kapuzat ; tehát azon építészeti időre esőnek, midőn még az ó keresztény templom fogadja be a híveket. — Ekkor aztán az apsisban foglalnak helyt a házasságkötő felek s innen járulnak a házasságkötésre az oltár elé. Szerző nem fogja rosz néven venni, ha a két külön időbeli házasságkötésre illő építészeti motívumot is kerestünk. — Adatai oly érdekesek, hogy a képzeletnek is tért nyitnak. A munka első fejezetében egy XV. századbeli házassági ritus is foglaltatik, mely egy magyar missaleból vau véve s melyben az »ante fores ecclesiae« történő eljárásnak semmi nyoma. A XVI. sz. (1508-iki) »Ordinarius Srigoniensis« már arra utal, hogy az egyház részvétele a házasságra nézve csak ennek megoldásában áll, mi nincs magával a házasságkötéssel összekötve. A házasságkötés úgy látszik az áldás előtt a pap közbejötte nélkül is köthető volt. A XVI. sz. (1596-iki) Agendariusban a liázasúló feleknek a pap által való copulálása iratik le : »Deinceps sacerdos dextras utriusque jungat et junctas stela circumvolat et bac forma verborum eos copulet : Ego vos in matrimonium conjungo in nomine patris et filii et spiritus sancti amen. « Ez a forma a Pázmár Péter rendeletére készült »Rituale Strigoniensis«-ében (1625.) is megvan s mai nap is érvényben van. Mi, kik a munkának történelmi adatokkal összefüggésben álló becsét kutatjuk, az első fejezet után midjárt a hatodikra térünk át, mely a házasságkötés belső természetéről szól. Hogy van az, kérdjük itt mindénekelőtt, hogy a házasságkötés a magyar történelmi emlékekben az »eljegyzés« neve alatt szerepel. Már Kálmán király törvényében arról van szó, hogy a desponsatio, az eljegyzés, történjék az egyház szeme láttára, máskülönben az eljegyzés nem eredményezi a házasságot (aliter non conjugiiim, sed opus fornicationis reputetur.) A mai felfogásnak valójában idegenszerű szólam. Hisz nem maga az eljegyzés a házasság causa proximája, hanem a házasságkötés. Kováts kifejti, hogy az eljegyzés alatt hajdanta nem a mai eljegyzést, hanem magát a házasságkötést kell érteni és a/.t a követ-