Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint írta Kováts Gyula ism. 444

/ TÖRTÉNETI IRODALOM. 445 sacerdote coram idoneis testibus aliquo siguo subarhationis fiat, aliter non conjugium sed opus fornicationis reputetur. « Szerző unicumnak tartja azt, a mikép Kálmán a magyar hazában a házasságkötést szabályozta. A törvény sanctiójára nézve az a megjegyzése, hogy a törvény meg nem tartása esetére nem azt mondta ki, hogy a házassági kötés érvénytelen, hanem csak az érvénytelenség vélelmét állapítja meg, ami annyit jelent, hogy az, ki alattomosan házasodott, annak a terhét vette magára, hogy a házasságkötés valójában megtörténtét bizonyítani tartozott. Ez aztán — mert a vélelem ellene szólott — nem volt sokszor könnyű dolog, ha elgondoljuk, hogy a bizonyítás okából a sor a tűz és vízprobára is kerülhetett. A nagyváradi regestrum nem egy helyen tanúsítja, hogy a későbbi időben is a fornicatio — Czövek fordítása szerint a bordélyság vagy tisztátalanság munkája — miatt az ártatlanság bizonyítása okából a tűz és vízpróba nem egyszer alkalmaztatott. Kálmán idejében nem lehetett különben. Szerző a Kálmán király által előírt házassági kötést a Sacramentarium Gregorianum házassági miséjével hozza kapcsolatba. Tehát az egyház szeme láttára történő házassági kötés már jóval Kálmán előtt meg lett volna. Csakhogy abból, ami a hívőknek úgyszólván csak morális kötelessége volt, Kálmán jogi kötelező erejű törvényt alkotott, Ebben aztán a saját korát Kálmán jóval megelőzte. Házassági vagyis nász-misének nálunk is van egy régi nyoma. Ez a Pray-codexben foglalt »missa super sponsum et sponsam.« Ebben a szerző szerint épúgy játszik maga a házassági kötés, mint a Sacramentarium Gregorianum házassági miséjében. Persze, bogy a házassági kötés nincs sem az egyikben, sem a másikban úgy kifejezésre hozva, hogy a házasságkötő felek beszélnének, házassági egyezésüket szavak által nyilvánítanák. Minden csak a felek helyett magokért beszélő concludens tények által fejeztetik ki, melyek között a gyűrű adása — mi még a Sacramentarium Gregorianumban nem észlelhető — a legfelötlőbb. A feleknek beszédébe kifejezett jogi nyilatkozásokat csak a későbbi kor tette szükségessé, amikor aztán a házassági kötés a nászmiséből ki is válik elannyira, hogy a templom kapujában végeztetik. Ennek igen szép példája tárúlfel azon »ordo ad faciendum nuptias«-ban, mely egy anjoukori missaleban foglaltatik ; melyre szerzőt Knauz Nándor tette figyelmessé. A házassági mise itt sem hiányzik, csakhogy a házassági szertartásnak a végére esik, mintegy hálaadó isteni tisztelet, mi a Pray-codex szerint nincs igy. E szerint a házassági misébe