Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A váradi püspökség története. I. II. k. írta Bunyitay Vincze ism. 438

TÖRTÉNETI IRODALOM. 443 ját, Vitéz könyvtára egyik legszebb darabjának czímlapját (kár, bogv nem színnyomatban) stb. Ezzel a kötetet oly érdekessé, változatossá és tanúlságossá tette, minővel szakirodalmunkban ritkán találkozunk. Ennyit a nagy munka első kötetéről. A második kötet, mint ez ismertetés elején említettük, a a váradi püspökség káptalanairól és monostorairól szól. A legérdekesebb fejezetek vezetik be e kötetet. A káptalan régi szervezetéről, tagjai kötelességeiről, lakásukról, a papok öltözetéről, a káptalani iskoláról, a káptalan mint hiteles helyről stb. a legérdekesebb fejezeteket olvassuk; ezekben, mint forrás, nagy szerepet játszik az u. n. chartularium, mely mindezeknek szervezetére, az egyes káptalani tagok kötelességeire, jövedelmeire nézve megbecsülhetetlen adatokat őrzött meg számunkra. A káptalan, mint hiteles helyről szóló fejezetben a káptalan két nevezetes, eddig csak tökéletlenül közölt pecsétjét látjuk rendkívül sikerült metszetben. Az egyik az ismeretes nagyobb pecsét, melynek körirata a szokásos szavak után »AD PRIVILEGIA«, — a másik »Al> CAUSAS« szavakkal világosan megjelöli, mily esetekben használandó az egyik, s mikor a másik pecsét. A diplomatikai praxisra érdekes adatokat jegyzett föl a sokszor említett »Chartularium«, feljegyezvén az egyes oklevelek árait is. E szerint privilegiális oklevélért egy arany forint, patens alakúért 24 dénár, zárt levéléi t 12 dénár volt fizetendő a káptalannak. Ez érdekes fejezetek után elérünk a munka legfáradságosabb s ezért legbecsesebb részéhez. A prépostok, kanonokok s karbeli papok névsorához. Nem puszta névsor ez; mindegyik neve mellett ott áll mindaz, a mit az illetőről emlékeink fentartottak. Gyakran, kiválóbb egyéneknél egész kis értekezésekké bővül ki a magyarázat, azt szakemberek számára a legnagyobb becsüvé téve. így Csanád prépost, Rogerius kanonok, ITpori István, Vépi Péter, Botkos István, Csezmiczei (hibásan Cesinge) János (Janus Pannonius) stb. neveinél bő magyarázatokból értesül az olvasó az illetők kivoltáról. Ha e rész nem olvastatja is úgy magát, mint a többi, a szakember ennek becsét félre nem ismerheti. Nagy segítségére voltak Bunyitaynak e részben a vatikáni levéltárban őrzött tizedlajstromok, melyek számtalan egyházi tisztet viselőnek tartották fönn nevét. A váradi székes káptalan mellett fennállott három társas káptalan története s tagjaiknak korrendes összeállítása következik a kötetben. Majd a püspöki palota s udvartartásának vonzó előadására, a püspöki s káptalani birtokok felsorolására s történetére tér át a szerző, teljesen uralkodva azon az óriási anyagon, mely rendelkezésére állt.