Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A váradi püspökség története. I. II. k. írta Bunyitay Vincze ism. 438

442 TÖRTÉNETI IRODALOM. 442 váradi püspök korára volt, nemcsak a közügyekben, hanem a tudományszeretet és pártolás terén is. Különösen a tudományosság terén tűnt föl Várad a XV. században, a püspökség fennállásának negyedik századában. A váradi iskola, melynek 1444. körül Szegedi László állt élén (ugyanaz a ki Bunyitaynál II. 141.1. említtetik) igen híres volt; Gordowai János, annak egyik hallgatója ott egy érdekes kéziratot is írt. Tetőpontját érte el e téren Vitéz János püspöksége alatt (1445—1465), ki korának legjelesbjeivel állván összeköttetésben, Váradot »az újkor múzsáinak állandó lakhelyévé« tette. Az ő nevéhez fűződik minden nevezetesebb szellemi mozgalom ebben a korban hazánkban ; s páratlan szépségű könyvtára, mely a Corvinának is előképül szolgált, s melynek egyes codexeit sajátkezűleg javítá át, eléggé bizonyítja bőkezűségén felül igazi tudományosságát. Bár Vitéznek az esztergomi érsekségre emelkedésével Váradnak tudományos praeponderantiája alább szállott, de ott a tudomány szeretete ki nem halt. Mikor a püspöki szék üresedésben volt, annak világi gubernátora Egervári László is készíttetett könyveket 1474. és 1475. években, melyek közül kettőt a budapesti egyetemi könyvtár őriz (Cod. lat. 25. és 71.) A mint a XV. században Várad a tudományosság terén vitt vezérszerepet, oly fontos szerep jutott neki osztályrészéül a XVI-ikban, Fráter György püspöksége alatt, a közügyekben. E legnagyobb politikusunk és diplomatánk működése oly sokoldalú és nagyfontosságú, hogy a szerzőnek munkája keretén belül csakis a legfontosabb mozzanatokra lehetett kiterjeszkednie. E rövid vázlat mutatja, mily érdekes korokról szól Bunyitav munkája, mikor két izben jutott Váradnak a vezérszerep. Es munkája valóban, nemcsak mikor ily kiváló püspökökről szól. hanem mindenütt, a legérdekesebb. A szerzőben megvan az a szerencsés tapintat, hogy gyakran a kevésbbé érdekes részeknél is, élvezetesen, vonzóan tud írni. A püspökök életéről szóló hézagos tudósítások hátteréül mindig az ország állapotának, az uralkodó viszonyoknak, felfogásnak s eszméknek rövid de találó jellemzését teszi; előadásának néhol journalistikai könnyedsége a mű szigorúan tudományos jellegéből semmit le nem von. A mint a szövegben az egész művelt közönséghez szól ; úgy bő jegyzeteiben a szakembereknek ád számot az elmondottakról. Lelkiismeretesen idézi forrásait s azok megválogatásában erős kritikát gyakorol. Emeli munkájának becsét a számos illustratio. A hol valamely püspök pecsétjére, aláírására akad, azt pontos másolatban vagy metszetben közli, kezdve az első püspöki gyűrű rajzától. Közli a káptalan legelső pecsétjét, kiadványainak egyik legrégibb darab-