Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A váradi püspökség története. I. II. k. írta Bunyitay Vincze ism. 438

TÖRTÉNETI IRODALOM. 439 éven innen. Tán feltűnik, hogy a püspökségnek, mint jogi személynek, történetére hely szánva nincs ; igaz, hogy a püspökséget a püspökök, a területén levő monostorok, káptalanok, archidiaconatusok, lelkészségek alkotják : de ezenfelül a püspökség még mint magasabb intézmény is szerepel, melynek culturális, történeti, vallás-erkölcsi hivatása, czélja és múltja van, s véleményünk szerint ennek, mint egésznek, történetét oly nagy eruditióval és nagy apparatussal rendelkező író, mint Bunyitay, megírni a leghivatottabb. Nézetünk szerint ennek legelői kellett volna helyet foglalnia, s ezután következtek volna a püspökséget alkotó elemek. Igaz, hogy ily értelemben vett püspökség-történetünk egyetlen egy van, a beszterczebányai, melynek csak százados fennállása könnyebbé tette e nehéz feladatot ; mig a váradi egyház nyolczszázados múltja, s az első századok hézagos tudósításai e feladatot nehézzé s helylyel-közzel megoldhatatlanná tették volna. De ne legyünk telhetetlenek ; elégedjünk meg azzal, a mit nyertünk, annyival is inkább, mert ezzel a legkövetelőbb várakozás is megelégedhetik. A Gánóczy és Keresztúry munkáiban foglalt hézagos tudósítások után alig mertük reményleni, hogy valaha akad valaki, ki ez adatokat évek hosszú során át folytatott kutatás után kibővíti, hézagaikat kitölti, tévedéseiket helyreigazítja, s fáradhatlan munkásság után oly művet alkot, melyre főpapja s egyházmegyéje méltán büszke lehet. Igaz, hogy a szerzőnek oly alkalma volt erre, milyennel kevés rendelkezik. Állása s megbízójának bőkezűsége lehetővé tette, hogy éveken át erre a nagy czélra fordítsa minden idejét s igyekezetét. Nem volt levéltár, ha abban czéljára valamit találni remélt, melyet fel ne keresett ; nem volt publicatio, melyet felhasználatlanúl hagyott volna. Száz esztendő óta, mert idő szerint csaknem ennyi, a haladás foka szerint sokkal több idő választja el korunkat attól az időtől, mikor Gánóczy és Keresztúry munkája napvilágot látott. — száz esztendő óta, mondjuk, nagyon sok történt a szakirodalomban. Levéltárak nyíltak meg, a világ első levéltárától, a vatikánitól kezdve az utolsó nemesi levéltárig ; oklevél kiadványok — nemcsak pontosságban, de belső értékben is versenyzők a megelőző korbeliekkel — százával-ezrével közöltek új adatokat, s ezekből a váradi püspökség története is új világításba volt helyezhető. Az újabban megjelent munkák számos, előbb homályban volt kérdést világítottak meg új oldalakról. A XV. század irodalmi mozgalmai, melyekben a váradi püspököknek nagy szereplési kör jutott, egyre jobban derűitek fel. A Magyar Könyvszemle által okozott üdvös mozgalom sok ismeretlen adatot hozott napvilágra, s ezzel kapcsolatban az irodalmi renaissance kora tisztázva tiint