Századok – 1884

Értekezések - KANDRA KABOS: A sárvári várispánságról - II. közl. 426

430 A SÁRVÁRI Sárvár vidéke tehát Köndé vagy Kendéjé, ki fejedelmi férfiú volt nomine et, omine, lett honfoglaláskor. Azon századok alatt, melyeknek körében tanúlmányunk mozog az ősök iránt való kegyelet a hagyomány családi szent tüze által élesztetve, a nemzetség-alapító nagy elődöknek emlékeze­tét neveik használata által ápolá és tartá fönn. így lőn annyira kegyelt az Aba-nemzetségnél az Aba név, a Csanádnemzetségben a Csanád, a nagykállai Ballog-Semjének közt az Ubul, a Bors-Miskolczoknál a Bors-személynevezet stb. Némely nemzetségeink kivételével aztán hamarább vagy későbben beköszönt az elágazás korszaka. Mi természetesebb, minthogy ilyenkor új nemzetség-alapítók magaslanak ki és ben­nök új hagyományok támadnak, az ősöknek alakjai pedig a késő védelme végett. Csörsz osztáu azon várat tulajdon nevére neveztette, mely név mai napig sem ment feledésbe. Nért. G7. 1. Íme ! Anonymus máshol telepíti le Cmulut, és máshol Kézai ; me­lyiknek van igazsága? Ugy vélekedem, hogy bizonyos tekintetben mind a kettőnek ; mert lehetetlen észre nem vennünk, hogy a két krónikásnál két Kundról van szó: Anononymus Kundjáról Kézai mit sem akar tudni; a névtelen meg Kucsid- és Cupian-nak atyjáról hallgat, mint aki csupán Cursan vagy (?) Csörsz atyjával ismerős, egy kisebb törzs fejével. Kisebb törzs fejének mondom ; mert a neki jutott terület a Duna mellett vett hosszúságában másfél órai távolságnál alig rúg többre, t. il. ó-Buda és Diód között, mi a hét fejedelem harmadikának népe számára bizonyára alig lesz elégséges. Két Kundnak szereplését a honfoglalásnál nem merészség föltéte­leznünk, mert Kende, vagy a krónikások hangtana szerint vett Kund hivatal-név levén, egyetlen család körérc épen ugy nem szorítkozhatott, mint a többiek. Ennek igazolását magukban krónikáinkban is föltalá­lom, amennyiben valamely cselekedet mindig két név fölemlítése által köttetik egy személyhez. P. Elend pater Zobolsu, Ound pater Etc, Lelu filius Tosu, Bulsuu filius Bogát stb. levén e nevek közliaszuálatúak. Abban azonban talán elmarasztalható Anonymus, hogy a Kendék közöl épen azt állította a fejedelmek sorába, a kit ez nem illetett ; de ezt a Névtelen jóhiszemüleg fogta tenni és hitelességének megrovása nélkül teliette. A fejedelmi Kendének ugyanis két fia volt és köztök megoszlottá családi hagyomány, sajátlag ők válván nemzetség-főkké, uevök elnyomta, vagy hát csak háttérbe szorította atyjoknak emlékezetét. Nem igy a dunántúli Kende, kinek ivadékát és hagyományát, mint királyi jegyző »a xzékesfejérvári törvény« napok bő tapasztalatainál fogva is ismerhette. Nem menthető-e tehát, midőn az ország krónikájában talált adatok alkalma­zásában tévedett ?

Next

/
Thumbnails
Contents