Századok – 1884
Értekezések - KANDRA KABOS: A sárvári várispánságról - II. közl. 426
430 A SÁRVÁRI Sárvár vidéke tehát Köndé vagy Kendéjé, ki fejedelmi férfiú volt nomine et, omine, lett honfoglaláskor. Azon századok alatt, melyeknek körében tanúlmányunk mozog az ősök iránt való kegyelet a hagyomány családi szent tüze által élesztetve, a nemzetség-alapító nagy elődöknek emlékezetét neveik használata által ápolá és tartá fönn. így lőn annyira kegyelt az Aba-nemzetségnél az Aba név, a Csanádnemzetségben a Csanád, a nagykállai Ballog-Semjének közt az Ubul, a Bors-Miskolczoknál a Bors-személynevezet stb. Némely nemzetségeink kivételével aztán hamarább vagy későbben beköszönt az elágazás korszaka. Mi természetesebb, minthogy ilyenkor új nemzetség-alapítók magaslanak ki és bennök új hagyományok támadnak, az ősöknek alakjai pedig a késő védelme végett. Csörsz osztáu azon várat tulajdon nevére neveztette, mely név mai napig sem ment feledésbe. Nért. G7. 1. Íme ! Anonymus máshol telepíti le Cmulut, és máshol Kézai ; melyiknek van igazsága? Ugy vélekedem, hogy bizonyos tekintetben mind a kettőnek ; mert lehetetlen észre nem vennünk, hogy a két krónikásnál két Kundról van szó: Anononymus Kundjáról Kézai mit sem akar tudni; a névtelen meg Kucsid- és Cupian-nak atyjáról hallgat, mint aki csupán Cursan vagy (?) Csörsz atyjával ismerős, egy kisebb törzs fejével. Kisebb törzs fejének mondom ; mert a neki jutott terület a Duna mellett vett hosszúságában másfél órai távolságnál alig rúg többre, t. il. ó-Buda és Diód között, mi a hét fejedelem harmadikának népe számára bizonyára alig lesz elégséges. Két Kundnak szereplését a honfoglalásnál nem merészség föltételeznünk, mert Kende, vagy a krónikások hangtana szerint vett Kund hivatal-név levén, egyetlen család körérc épen ugy nem szorítkozhatott, mint a többiek. Ennek igazolását magukban krónikáinkban is föltalálom, amennyiben valamely cselekedet mindig két név fölemlítése által köttetik egy személyhez. P. Elend pater Zobolsu, Ound pater Etc, Lelu filius Tosu, Bulsuu filius Bogát stb. levén e nevek közliaszuálatúak. Abban azonban talán elmarasztalható Anonymus, hogy a Kendék közöl épen azt állította a fejedelmek sorába, a kit ez nem illetett ; de ezt a Névtelen jóhiszemüleg fogta tenni és hitelességének megrovása nélkül teliette. A fejedelmi Kendének ugyanis két fia volt és köztök megoszlottá családi hagyomány, sajátlag ők válván nemzetség-főkké, uevök elnyomta, vagy hát csak háttérbe szorította atyjoknak emlékezetét. Nem igy a dunántúli Kende, kinek ivadékát és hagyományát, mint királyi jegyző »a xzékesfejérvári törvény« napok bő tapasztalatainál fogva is ismerhette. Nem menthető-e tehát, midőn az ország krónikájában talált adatok alkalmazásában tévedett ?
