Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

42 SZÍNÜGY BÁRTFÁN hogy az elkárhozottak lelkeit kiszabadítsa. Míg a Megváltó a kapukhoz közeledik, az ősatyák, kik Illés és Enoch kivételével még mindig a pokolban várják a megváltás művét, egyszerre eltelnek annak sejtelmével, hogy ütött a megváltás órája és örömüknek élénk kifejezést adnak (hetedik jelenet). Míg azonban az egyik részrőLa primus és a secundus propheta, Adám (a Cum rex (jloriae kezdetű antiphonának első felével) és Éva (ugyanazon antiphona második felével, az Advenisti desiderahilisseY) a megváltásról beszélnek, a másik részről az ördögök (Luciper, Sathanas és Belzebob) a legmakacsabb ellenállásra határozzák el magukat és megerősítik a poklot. Most megérkezik a Megváltó a pokol kapuinál (nyolczadik jelenet) ; az angyalok ismételve felszólítják az ördögöket, hogy nyissák ki a kaput (Tollite portas principes vestras), ezek vonakodnak, míg végre a Megváltó lábával feltaszítja a kaput és kivezeti a pokolból a prófétákat és az ártatlanok lelkeit. (Talán most történik a fentebb leírt nyolczadik jelenet azzal a különbséggel, hogy a próféták, Ádám és Éva csak a Megváltó üdvözlésére szorítkoznak, az ördögök pedig kétségbeesésüknek adnak kifejezést). Most a gonosz lelkek lépnek fel (kilenczedik jelenet), kiknek szereplése a költőnek jó alkalmat nyújt asatirára, a különböző foglalkozások csípős jellemzésére. E jelenetet kétféle módon képzelhetjük magunknak ; vagy egy rövid jelenet keretébe szorítva, vagy pedig egész középjátékká (Zwischenspiel, intermezzo) kibővítve. Az utóbbi esetben Lucifer veresége feletti kétségbeesésében kiküldi a többi ördögöt, hogy a jó lelkek megváltása által a pokolban támadt ürt gonoszok leikeivel benépesítsék, az ördögök gazdag zsákmánynyal visszatérnek, a gonosz lelkek pedig elmondják Lucifernek gonosztetteiket. Ellenben az előbbi feltevés szerint az Üdvözítő által meg nem váltott gonoszok lelkei panaszolják el, mily súlyos bűnök következtében záratnak ki az örök boldogságból. A molnár a lisztet hamisította, a szabó a posztóból lopott, a serfőző rosz sört főzött, a kereskedő megcsalta vevőit stb. stb. Akárhogy volt különben e jelenet a bártfai mystei'iumban, elég terjedelmesnek kellett lenni, mert annyi gonosz lelket, mint a mi darabunkban, sehol sem találunk együtt. A költő, úgy látszik, kapott az alkalmon, hogy a város minden egyes jelentékenyebb czéhén és a közönséges életben nagyobb szerepet játszó foglalkozásnemén ugyancsak elverje a port. Míg az Üdvözítő a megváltottak lelkeit az égbe vezeti (mi talán külön jelenet tárgyát képezte), megjelenik a kuruzsló (medicus, másutt Apotheker, Salbenkrämer) szokott kíséretével és megkezdődik a második comicus intermezzo (tizedik jelenet). A kuruzsló eldicsekszik tudományával és ügyességével és kérdezi a közönséget, nem tudna-e számára segédet, Ilubinus, a középkori