Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

A XV. ÍOS XVI. SZÁZADBAN. 41 hogy Pilátustól a, szent sír mellé őröket fognak kérni, nehogy a tanítványok Krisztus holttestét ellophassák és aztán azzal kérkedhessenek, hogy a kilátásba helyezett csoda tényleg megtörtént. E tanácskozást azért kell darabunk számára a szokottnál talán valamivel terjedelmesebbnek feltételeznünk, mert ellenkező esetben alig volnánk képesek megérteni, miért kapnak a zsidók külön nevet és miért nincsenek csak egyszerűen — úgy mint az más darabokban történni szokott — mint primus, secundus, tertius Judaeus stb. felemlítve (1. Ludus Judaeorum circa sepulchrum Domini, v. 21—72). Az ülésből valamennyien Pilátushoz mennek (harmadik jelenet), hogy előadják kérésöket. Pilátus, úgy látszik, szívesen fogadja őket és kiküldi szolgáját (servus Pilati), hogy híjjá a katonákat, kikkel a zsidók kell, hogy kialkudják az őrtállás bérét. A szolga nemsokára visszatér a négy katonával és két szolgájokkal (negyedik jelenet) ; a zsidók megalkusznak velők, mire a katonák nagy fennhéjázóan eldicsekedve vitézségökkel, Pilátus engedelmével a szent sírhoz vonulnak, melynek négy sarkánál egy ideig őrt állanak s aztán mély álomba merülnek. (Lehetséges különben, hogy Pilátus szolgája a harmadik és negyedik jelenetben még nem szerepel és hogy á katonák ott voltak már Pilátus környezetében, mikor a zsidók hozzá léptek.) A katonák még csak első álmukat aludták, mikor megjelenik Pilátus szolgája, hogy éber figyelemre buzdítsa őket (ütődik jelenet), mikor azonban látja, hogy mily kevéssé feleltek meg a bennök helyezett várakozásnak, visszasiet urához, hogy hírűi vigye a történteket. Erre megjelenik a négy angyal (primus, secundus, tercius, quartus angelus) megszólítják a sírban levő Üdvözítőt (hatodik jelenet), ki azonnal feltámad és kilép a sírból. A most következő jelenetek sorrendjét nem lehet egész pontossággal megállapítani. Azon körülményből, hogy a színlapon a katonák két szolgája is fel van említve, azt lehetne következtetni, hogy a katonák, kik a feltámadást kísérő nagy robajra fölébredtek, egyik szolgájukat Pilátushoz, a másikat Kayphashoz és a zsidókhoz küldték, hogy megüzenjék, hogy az Üdvözítő beváltotta igéretét, mire Pilátus és a zsidók odasietnek és kemény szemrehányásokat tesznek a katonáknak hanyagságukért, a zsidók azonfelül meg is vesztegetik őket, hogy azt hazudják, hogy Krisztus nem támadt föl, hanem hogy tanítványai ellopták holttestét. Lehet azonban, hogy a darab szerzője ezen jelenet által nem akarta félbeszakítani a feltámadásnak és az elkárhozottak lelkei megváltásának szorosan egymáshoz tartozó jeleneteit, hanem arra használta fel a katonák szolgáit, hogy a szent sírnál őrt álló katonáknak ételt és italt hozasson, a feltámadás után pedig elég ügyesen, minden félbeszakítás nélkül, az angyaloktól környezett Üdvözítőt mindjárt a pokol kapuihoz vezette