Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386

414 TUAI,Y KÁLMÁN. Tehát »Magnißco«, azaz, hogy Bercsényi a levél keltekor, 1639. július 28-kán már »Nagyságos« volt, báró volt. S ezzel ott állunk a bárói diploma keltének meghatározásánál. Hogy e tekintetben az 1639-dik évre nézve Lehoczkynak van igaza, és Nagy Iván — akár az 1633-dik, akár az 1638-dik évet vitatta légyen is, — tévedett, azt már föntebb bebizonyítottuk. — Most kísértsünk meg önálló bizonyítást mi, a magunk részéről. Az udv. cancelláriai levéltárban őrzött Liber Regiusok hogy épen nem tökéletesek, — a mennyiben igen sok nemesi, bárói, grófi diplomának beiktatása hiányzik belőlük, — a történetbúvárok előtt ismeretes. A Bercsényi-család baronatusáról szóló diploma is e hiányzók közé tartozik. Az 1701. július 27-én Unghvárott készült gr. Brankovich János-féle szepesi kamarai leltár is, midőn gróf Bercsényi Miklósné szobájában, egy ötfiókos vörös almári ómban talált 58 fasciculus családi iromány között az összeíró bizottságnak ezen oklevél is kezeibe akadt, csupán ennyit tartott fenn róla : »Donationales pro Baronatu, Emerico Bercsényi collatae.« Ha az érdemes kamarai conscriptor urak nem röstellették volna a diploma dátumát is megtekinteni ós a lajstromba fölvenni, — most nekünk nem kellene fáradságos nyomozásokkal combinálgatnunk, s végre mégis tökéletlen eredménynyel megelégednünk. Ámde ez nem a mi hibánk. Kísértsünk meg tehát annyit, a mennyi eddig ismert adataink határai között lehető. 1633-tól kezdve mindenütt kiírtuk Bercsényi Imrének »Generosus,« (Nemzetes) illetőleg a királyi kiadványokban »Egregius« (Vitézlő) czímeit, melyek következetesen így fordúlnak elő az 1639-ik év első felében is. Sőt a Tőrös János kamarai tanácsos részére Bécsben 1039. július 15-kén kiadott királyi utasításban is — a mint idéztük, — Bercsényi Imre még mindig csak »Egregius« czímmel említtetik ; tehát ekkor még nem volt báró: mert az udv. cancel!ár iának, hol a Tőrösféle utasítás fogalmaztatott, csak kellett volna erről hivatalos tudomással bírnia, épen ez !) L. Thaly Kálmán: »Rákóczi-Tár.« (Pest, 1868.) If. köt. XV. 1.