Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386

SZÉKESI BERCSÉNYI IMRE. .'409 önállósággal bíró saját magyar tábornok vezénylete alá rendelni. S e tábornok ki lehetett volna más, mint a hadosztály főmegteremtoje : Bercsényi Imre, a ki mint nógrádi főkapitány már különben is ezredesi minőségbeli szolgált ; a király tehát követjárási, hadgyűjtési stb. sikeres fáradozásai és buzgalmáért, hűségeért, — kitűntető jutalmúl 1639. július 20-ika körűi bárói rangra emelé őt s utódait, augustus elején pedig, midőn huszárságával a harcztérre megindúlt, tábornokká nevezte ki. ') Azonban, még el sem indúl vala, már nevezetes katonai szolgálatot tőn Ferdinándnak. Ugyanis a svédekkel és fölkelőkkel való titkos egyetértés gyanúja miatt elfogott gr. Kratz tábornok, (vagy a Nördlingennél hadifogságba került Krass ?) június végén bécs ibörtönéből megszökött, s hír szerint Banner táborai felé menekült. Ezen esemény szeget ütött az udvar fejébe: mert Kratz a katonai állapotokat tüzetesen ismervén, - veszedelmes szolgálatokat fog vala tehetni az ellenfélnek. Ez aggodalmak közepette Bercsényi Imre július első napjaiban csak megjelen Bécsben és bemutatja az örvendező császárnak a megszökött, de már ismét visszahozott — Kratz grófot ; ki is a Szakolcza táján táborozó Bercsényinek éber figyelmét ki nem kerülhetvén : ez egészen saját kezdeményezéséből mindenfelé utánaküldé huszárait, és már a sziléziai határokhoz közel, szerencsésen elfogatta a szökő hadvezért. Bercsényi e jó fogással nagyon kedves dolgot cselekedett a bécsi udvarnak ; a mint is az uralkodó, a hű magyar főtiszt ') A bárói diplomáról kissé alább szólandunk. A tábornokságról maga Bercsényiimre unokája, gr. Bercsényi Miklós, határozottan írja : »Emericus Bercsényi, Supplicantis Avus .... sub umbra Augustissiuii Imperatoris Ferdinandi alarum .... sanguine contestatus est suam quam coluit fidelitatem. Nam cum alte jam titulato Imperatore, post alia militaria et politica servitia, contra Kebelles eotum Bohemos, qua Generalis cum Exereilu militiae Hungaricae numeroso expeditus fuisset, lethali accepto vulnere . . . extinctus est.« (Az »Extractus meritorum,« etc. czímü 1699 — 1700-dik évi emlékirat a b. Sennyey-levéltárban). Továbbá Hetienessy is írja : »Emericus Bercsényi .... deinde a Ferdinando Imperatore contra Bohemos missus qua Generalis militiae Hungaricae, lethali vulnere est extinctus.« (L. gr. Kemény Józsefnél, Új. Magy. Múz. 1860. II. 174.) Bercsényi magyar hadairól s elestéről, mint már idéztük, Kemény János fejedelem is szól.