Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

SZÍ Nie; Y DÁTÍTFÁN irodalmi emlék szerencsés fölfödözője Rhody Alajos úr, Bártfa sz. k. városának polgármestere és egyúttal levéltárnoka, kinek szíves előzékenységének és liberalitásának köszönhetem, hogy drámai irodalmunknak ezen legrégibb emlékét e helyen a tudomány érdekében értékesíthetem. Magyarázásában pedig oly szerencsés voltam, hogy Milchsack Gusztáv úrnak, a wolfenbütteli herczegi könyvtár egyik tudós őrének, tanácsával élhettem, ki különösen »Die Oster- und Passionspiele« czímü többször idézett nagy munkájával ("Wolfenbüttel, 1880) e téren az első rangú tekintélyek sorába lépett. Az említett »színlap«, — ha ugyan szabad annak nevezni — egy keskeny papirszelet, melynek mindkét oldalán fel vaunak jegyezve egy Urunk Feltámadásáról szóló darabban előforduló szerepek a színészek neveivel együtt. Berendezése nagyon hasonlít ( a mai kor színlapjáéhoz, kivéve, hogy a szerepek és személyek jegyzékén kívül semmi egyéb adatot nem tartalmaz, tehát sem a darab czíméről, sem az előadás napjáról és idejéről felvilágosítást nem nyújt. Czéljáról alig kételkedhetünk. Alkalmasint nem olyan ( »Dirigirrolle« vagy »Ordnungsbuch,« milyent pl. a hesseni Fried- < bergből és a majnai Frankfurtból ismerünk (1. Heinrich Reidt, Das Geistliche Schauspiel des Mittelalters in Deutschland. Frankfurt a. M. 1868.) és a milyeneken nem az egész darab szövege, hanem csak a szerepek jegyzéke, a darab meséje és minden egyes szereplő mondókájának első s némelykor második verse is fel szokott jegyeztetni. E feltevés ellen nem szól ugyan azon körülmény, hogy a bártfai jegyzékben a színészek neve is ki van téve, mit a mellett lehetne bizonyítékúl felhozni, hogy a jegyzék csak egyszeri előadás számára készült és nem tekinthető állandó szerepkönyvnek — hiszen a friedbergi »Ordnungsbuch «-ban is meg vannak nevezve a szereplők —, hanem igen is azon körülmény, hogy a darab meséjét és az utasításokat a színészek számára nem tartalmazza. Ugyanazon oknál fogva az sem hihető, hogy a bártfai jegyzék a Mone által (Schauspiele des Mittelalters. Mannheim, 1852 II. p. 420. s k.) említett Luczerni kéziratok egyikéhez hasonlít, melyeknek czíme »Personen und Stand des Passions- und Osterspiels zu Lucern, 1583« s efféle szokott lenni, és melyek a darab szövegét ugyan szintén nem adják, de a helyett az előadás módjára vonatkozó becses feljegyzéseket tartalmaznak. Mindezek után valószínűnek kell tartanunk, hogy a bártfai jegyzék a darab rendezőjénekcsak egészen magánjellegű feljegyzése — hivatalos jellege ellen a papirszelet egész habitusaszól — mely feljegyzés alkalmasint úgy készült, hogy a darab rendezője, talán az iskolamester (fjqccalariusJ, kinek nevét különben nem ismer-