Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

A xv. í:a XVI. SZÁZADBAN. 35 komának« közmondások, melyeket Szirmay, Dugonics és Erdélyi azzal magyaráznak — ki tudja, helyesen-e —, hogy Kövesden a passiói játékok alkalmával, midőn a Krisztust személyesítő molnárt sárral dobálta a nép, ez mindent szívesen tűrt, de mikor valaki lisztlopónak csúfolta, megfeledkezett szerepéről, a keresztet eldobta és utána iramodott (Gyulai i. m. p. 523). Nagyjában helyes tehát Gyulai azon gyanítása (i. h.) hogy »nálunk inkább csak a liturgiái mysterium volt divatban akkor is, midőn másutt a mysterium-dráma önállóan fejlődött, s ha itt-ott valamely egyházban külföldről behozott vagy talán itt készült önálló mysterium-drámák adattak is, az csak a kivételek közé tartozott. Ily kivételek lehettek a brassói szerzetesek által 1500-ban előadott mysteriumok, melyekről Ipolyi emlékszik [minek alapján ?], s melyek azt is mutatják, hogy e kivételeknek leginkább a magyar birodalombeli német városok voltak színhelyei.« Gyulainak ezen gyanitása — ismétlem — csak nagyjában helyes, amennyiben t. i. nem valószínű, hogy nálunk azon korban, melyben Gyulai hiszi, voltak liturgiái mysteriumok ; helyesen gondolja azonban, hogy önálló mysterium-drámáinknak színhelyei nem magyar, hanem német városaink voltak. Az Ipolyi által felhozott brassói mysteriumhoz és a Knauz által 1440-ből idézett pozsonyi mysteriumhoz1) ugyanis hozzájárulnak most az amazoknál részben régibb és sokkal fontosabb bártfai mysteriumok. Részben régibbeknek azért mondom, mert egyik darabja kétségkívül a XV. "század közepe táján, a brassói pedig 1500-ban került színre, fontosabbaknak pedig egyrészt azért, mert Magyarországból, nem az inkább izolált Bárczaságból valók, másrészt pedig azért, mert sokkal több adatot ismerünk róluk. A szorosabb értelemben vett, magyar nyelven írott, magyar irodalomban ugyan nincs helyük, de ki is fogja hazánk irodalmának történetét csak a magyar nyelven írott munkákra megszorítani ? Vagy ki fogja tagadni, hogy hazánk német városai culturánk és irodalmunk történetében egyaránt fontos szerepet játszanak ? Igen szerencsés körülménynek kell tehát tartanunk, hogy a bártfai levéltárban fennmaradt egy XY. századbeli bártfai mysteriumnak színlapja, melynek segítségével elegendő biztossággal reconstruálhatjuk magunknak a darab egész meséjét. E becses *) Kortan p. 234. Húsvét vasárnapját »iskoláinkban [?] szinelőadással ülték ; így mondja az 1440-ből való pozsonyi számadás: Am Mitichen nach Domine ne longe (márcz. 23. nagy-hétben) hab wir geben In dy Schul zu den Osterspiell . . vmb 2 fuder holcz (azaz befütésre) 42 dénár.« Hogy ezen pozsonyi húsvéti játékok nem voltak későbbi értelemben vett iskolai darabok, úgy hiszem, bizonyos, 3*