Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

SZÍNÜGY IÍÁKTFÁN rűl kimutatni azon szokás régiségét, hogy parasztjaink karácsonyi és vízkereszti játékokat adnak elő, még azon esetben is bátran megmaradhatunk azon nézetünk mellett, hogy mostani mysteriumaink nagy részt, kivált a magyarországiak, aránylag nem régiek, többnyire költői érzék nélkül szűkölködő tudákos kántoroktól és iskolamesterektől valók, XV. és XVI-ik századbeli elődeikből vajmi keveset — talán épen semmit sem őriztek meg számunkra, szóval, hogy nem nevezhetők költészetünk legrégibb maradványainak egyesegyedűl azért, mert szerkezetöknek körrajza s tartalmuk alapja talán felvihető a magyar egyház és népélet legrégibb korszakáig (Gyulai i. m. p. 514.). Azon kérdésünkre, hogy volt-e nálunk a középkorban egyáltalában akár tisztán latin, akár latin-magyar, vagy latin-német mysterium, részben már megfeleltünk. Láttuk, hogy régebben egyházainkban karácsonykor és vízkeresztkor tudtunkkal nem voltak divatban az olyan drámai szertartások, melyekből később, idegen befolyás hozzájárulásával, vagy akár anélkül, önálló magyar karácsonyi és vízkereszti játékok fejlődhettek volna. Sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk a húsvéti mysteriumokat illetőleg. Akkor, mikor Gyulai még azt írta, hogy tudtával nincsen történeti adat, melyből kitűnnék, hogy nálunk is volt liturgiái mysterium, talán még nem ismerhette Dankó Józsefnek a »Magyar szertartási régiségekről« írt jeles közleményeit (Uj Magyar Sion II. 1871., III. 1872. és külön lenyomatban Esztergom, 1871. 1872.), melyekből kitűnik, hogy ugyanazon egyházi szertartás, mely a német, franczia és hollandiai latin mysteriumnak és eszerint a modern drámának alapját képezi, a XIII. század első felében hazánkban is dívott. Milchsack J) kutatásai után többé kétségbe nem vonható, hogy a nyugati népek latin mysterium-drámájának eredeti alakja, amint azt valamely ismeretlen »költő« a XI. században vagy még előbb megállapította és a mint az mindjárt eleinte számos egyház szertartásai közé felvétetett, a következő négy mondatból áll : Quem quaeritis in sepulcliro o Christicolae ? kérdezik a szent sír mellé angyali öltözetben kirendelt egyházi személyek a szent sir látogatására jövő három Máriától. Jesum Nazarenum Crucifixum, o Coelicolae felelik ezek. Mire az angyalok : Non est hic, surrexit, sicut praedixerat és lie, nuntiate quia surrcxit-tel válaszolnak. Ugyanezen ') » Die Oster- und Passionsspiele. Literarhistorische Untersuchungen über den Ursprung und die Entwickelung derselben bis zum siebenzehnten Jahrhundert vornehmlich in Deutschland. Nebst dem erstmaligen diplomatischen Abdruck des Kuenzelsauer Fronleichnamsspieles von Gustav Milchsack. I. Die lateinischen Ostcrfeiern. Wolfenbüttel 1880.«