Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

A XV. ÍOS XVI. SZÁZADBAN. 31 die von der Geburt des Herrn Christi« czímű karácsonyi darabjába (1. Hartmann p. 522.), addig magyar karácsonyi játékainkra nézve sajnos, mindeddig nem sikerűit ilynemű ckronologiai támpontokat találni. Abból, hogy a tót eredetű debreczeni és az egyik orosházai darabban az mondatik Jézusról, hogy »sem fris palotája, sem királyi háza,« illetőleg, hogy »nem fekszik ágyban, sem fris palotában, hanem jászolban«, Szeberényivel és Szivákkal azt következtetni, hogy e darabok eredetije nem sokkal Zsigmond király kora után keletkezett, talán mégis csak merész dolog volna. A fönn idézett többi kifejezés pedig egyetlen egy sem szól e darabok régisége mellett, ellenkezőleg mind ifjabb eredetükre utalnak. Hogy pedig újabb időben írt pásztori játékok is aránylag rövid idő alatt a nép közé mehettek, népszínművekké lehettek, bizonyítja többek közt az is, hogy a felső-bajorországi pallingi, seebrücki, halsbachi karácsonyi játékok és a nép között szintén nagyon elterjedt más tizennégy darab az 1823-ban elhunyt Joly Nándor műve (Hartmann i. m. p. 180.) és hogy a Schmalz György (f 1845.) és Angetti Yid (1790—1853.) által írt karácsonyi és egyéb játékokat még most is széltiben játszák Brixleggben (Kuffstein és Schurz között az Inn partján) és az Inn völgyében Tyrolban (Hartmann i. m. p. 319. 338.). A délmagyarországi németek karácsonyi játékairól is azt bizonyítja Schwicker, ugyancsak szavahihető tanú, hogy többnyire csak újabb időben hozták be ismét a lelkészek és iskolamesterek. Sajnos továbbá, hogy nem tudjuk, mióta divatosak nálunk, nem mondom a mostani karácsonyi játékok, hanem a karácsonyi játékok egyáltalában. Ipolyi ugyan említi, hogy Juhász Máténak »Szép és ajtatos különféle versek« czímű könyvében még 1761-ből birunk »Adám és Éváról szóló paradicsomi, úgy karácsom, passiói, úrnapi s ó-szövetségi történetbeli e nemű játékokat,« melyekben »a színészi cselekvény szorgosan ki lévén jelölve, tanúsítja, hogy ezek is nyilvánosan előadott, nem csupán irodalmi, de szinpadi művek voltak.« De alighanem helyes Gyulainak azon gyanítása (i. m. p. 524.), hogy Juhász Máté művének »tartalmát nem valódi népmysteriumok képezik, hanem csak tanodai drámák, vagy a nép számára drámai alakban dolgozott olvasmányok.« Mindezek után tehát drámánk történetével foglalkozó tudósaink egyik főfeladata kell hogy legyen, hogy kimutassák, régibb irodalmunkban mikor említik legelőször a betlehemeseket, a karácsonyi és vízkereszti játékokat stb. Mindaddig, míg e szokás régisége tényekkel kimutatva nincsen, még csak valószínűnek sem tarthatjuk, hogy mysteriumaink a német és tót mysteriumtól önállóan egyenesen régibb liturgiánkból származtak át, melyben úgy látszik, sohasem volt helyük. De még azon esetben is, ha sike-