Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

SZÍNÜGY li.VRTFÁN elhagyták a templomot és eleinte talán a templom-udvarban, később profán helyen is adattak, míg végre az előadás a mai módba terelődött, a mikor kázról-házra járva, a parasztlegények adják elő. Csak egy mysteriumnál hajlandó Szivák német befolyást elismerni, a hatodiknál, melyben határozottan német átvételnek tartja, hogy »Mária körüljár a bölcsővel a bábot csókoltatni és mindenki pénzt csúsztat bele ; németben a csillagos játékok rendesen adománykéréssel és köszönettel végződnek, úgy hogy Bajorországban valószínűleg ez adományról, Gebnächte nevet visel a tizenkét éj, a germánok ősi szent ideje (dec. 25.—jan. 6.); az egész hatodik játék nagyon magyartalan ; már az is gyanús, hogy semmi tréfa sincs benne.« Csakhogy e tekintetben nem oszthatom Szivák véleményét, mert mysterium tréfa nélkül, mint látni fogjuk, van nálunk is elég, és a kéregetés legtöbb darabjainkban nálunk is előfordúl, némelykor ép oly alakban, mint a hatodik számú mysteriumban ; v. ö. a pásztói darabban : »a betlehembe ék kis gyertyára valócskát kérnék.« Hogyha különben valaki a Szivák által megrótt ezen vonásokat többi mysteriumainkban is idegen befolyásnak tulajdonítja, én bizonyára nem teszek ez ellen kifogást. — A többi mysteriumot azonban, a 12-ik számún, egy tudákos kántor vagy tanítóféle ember ügyetlen utánzásán kívül, Szivák eredeti magyarnak tartja. Elismeri ugyan, hogy a németnek is vannak karácsonyi játékjai, melyek alakra nézve hasonlítanak a mieinkhez, de kiemeli, hogy »mindegyike más jelleggel bír, mint a mieink. Nálunk sok a tréfa, ezek többnyire nyersek, németben kevesebb és egyik általános vonása bizonyos kedves naivitás, a mi a magyarban teljesen hiányzik.« Első pillanatra szembe tűnik, hogy Szivák argumentumai nem állják ki a szigorú kritikát. Nem tekintve azt, hogy a mi mysteriumaink közt is vannak tisztességes darabok, ocsmány tréfák nélkül, milyenek a saári, a háromszéki, a sátoralja-újhelyi, a két pécskai, egy debreczeni, és hogy a német mysteriumok újabb gyűjteményeiben, pl. a Hartmannéban és a Pailleréban (Weilinachtlieder und Krippenspiele aus Oberösterreich und Tirol. Innsbruck I. 1881., II. 1884.) is találunk itt-ott nyersebb tréfákat, Sziváknak már kiindulási pontja is hibás. Abból, hogy más szellem uralkodik a német mysteriumban, más a magyarban, még nem lehet azt következtetni, hogy a magyar nem a német utánzása ; — hogy nem puszta fordítása, az magától értetődik. Részemről figyelemre méltónak tartom, hogy nemcsak a magyar-német-oláh Nagybányáról való 8-ik számú mysteriumban fordúl elő a Fedor, Fedora, a hegyaljaiban a Fe.dor, Iván tulajdonnév, hanem ami még feltűnőbb, hogy a második számú mysteriumban is, mely Debreczenről, tősgyökeres magyar vidékről való, a pásztorok