Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

26 SZÍNÜGY BÁUTFÁN betűivel kinyomatott.« Deuisből (Wiens Buchdruckergeschichte, I. )>. 137 és 199) tudjuk, hogy Benedictus Chelidonius (-]- 1521) sohasem volt fejérvári kanonok és hogymint a bécsiSchotten-Ivloster apátja írta a »Yoluptatis cum Virtute disceptatio« czímű darabot, melyet Bécsben adtak elő az osztrák udvarban, akkor, mikor még Mária II. Lajosnak csak jegyese volt. Hátra vannak még Bartholomaeus Frankfurter vagy Pannonius »Gryllus« és »Dialógus inter Vigilantiam et Torporem« czímű pár levélre terjedő »színdarabjai«, melyek azonban már rövidségüknél fogva sem kerülhettek soha a színpadra és minden sorukkal azt árulják el, hogy Plautus gyenge utánzásai. .Régi latin drámának tehát, amennyiben létezett és nem csupán Jankovichnak Szivák által minden megjegyzés nélkül átvett fictiójának köszöni létét, a mysteriumnak éppen semmit sem köszönhet. Hogy áll a dolog régi magyar drámánkkal ? Sztárai Mihály satirico - polemicus drámái (»A papok házasságá«-ról 1550., és »Az igaz papság tükre« 1559.) nyitják meg tulajdonképeni magyar drámairodalmunkat, és jellemző, hogy már ezen első terményei is a német reformatio befolyását tüntetik fel. Köztök és a katholicus vallás szolgálatában álló mysterium közt semmi átmenet ; legfeljebb olyan katholicus mysterium képezhetné a kapcsot ezen egymástól oly messze fekvő fejlődési pontok között, melyben sok egyéb mellett a papság is pellengérre van állítva ; de ilyennek nálunk semmi nyoma, és nincs is okunk létezését feltenni. Második drámaköltőnknek Karádi Pálnak (?) Balassa Menyhértje (1559.), úgy látszik, csak dialogisált satira, Szegedi Lőrincz Theophaniája (1575.) egy német iskolai drámának, Sellenecker Theophaniájának (1560.) fordítása, szóval legrégibb drámairodalmunk nem a hazai mysteriumokból fejlett ; és Toldy Ferencznek idevágó hypothesise is meg van már rég czáfolva, mely szerint már a XIII. században a mysterium-drámából kiszakadt népszínjátékunk és bohózatunk lett volna. Irodalmunk történetében tehát nem játszik a mysterium oly fontos szerepet, mint pl. a franczia és német irodaloméban ; ha foglalkozunk is vele, csak azért tesszük, hogy megismerkedjünk a nép száján még most is élő karácsonyi és vízkereszti játékok elődeivel és hogy megtudjuk, milyen volt az a csira, melyből önálló, igazán magyar dráma fejlőd/ieíeíí volna. De hát volt-e nálunk a középkorban egyáltalában akár tisztán latin, akár latin-magyar vagy latin-német mysterium? Azon adatokról, melyeket Toldy ennek bizonyítására felhozott, Gyulai kimutatta, hogy mitsem bizonyítanak. Gyulai maga is csak a következő érvekkel képes támogatni ezen különben a priori épen nem valószínűtlen feltevést: »A magyar egyház