Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

A XV. ÍOS XVI. SZÁZADBAN. 25 Ismeretes dolog, Logy »a keresztény egyház liturgiájából fej­lett ki a mysterium, hit- és erkölcstani allegóriáiból a moralitás, és hogy ez elemek soknemft hatások alatt fejlődve, végre érintkeztek a classicismussal, megteremték a keresztyén új drámát« (Gyulai i. h. p. 514.) — Az iránt sem foroghat fönn kétely, hogy a magyar dráma nem a nálunk divó mysteriumokból keletkezett, nem ment végig a fejlődés minden stádiumán, hanem már mint kész valami jött át hozzánk a latin és német irodalomból. Nézzük csak rendre régibb színműirodalmunkat. Szivák részben Jankovich után azt hiszi, hogy »ismerve Mátyás kiváló műveltségét, ismerve rendkívüli tudomány-szeretetét, melylyel annyi kiváló európai, főkép olasz tudóst vont udvarába : már ezekből is lehetne következtetni, hogy Mátyás udvara nem volt színészet nélkül, sőt azt is kimondhatjuk, hogy volt olasz színé­szete is.« Ámde minderről forrásaink mélyen hallgatnak ; a Mátyás király udvarán dívó mindenféle mulatság között a színpadi előadá­sokat hiába keressük. Ugy vagyunk II. Ulászló és II. Lajos udva­rával is. Az utóbbinak számadási könyveiben többször találkozunk ugyan egy histrióval, de ez nyílván udvari bolond, nem színész. Jan­kovich említi még (Sziváknál p. 38), hogy »gyűjteményemben van egy N. N. nürnbergi költőnek remek rajzokkal hímezett és ékesen leírt, ezen időből ugyan (Mátyás idejéből), de a mohácsi veszede­lem után készített drámája »Herculiscus«, ki az előszóban nem­csak a királyi, de más gazdagabb udvarokban és hazánk nagyjai­nál divatozó színészet, muzsika és tánczgyakorlásokat bizonyítja; nyilván is vallja, hogy ezen művészeti tárgyak tanítása végett hazánkba költözvén, csak a török háború nem reménylett felzú­dulása s hazánk rögtön felháborodása miatt kényteleníttetett visszamenni.« — Minthogy e kézirat, sajnos, a Nemzeti Muzeum könyvtárában, hová Jankovich gyűjteményének legnagyobb része került, föl nem található, nem mondhatjuk meg, mennyi igaz és mennyi költött Jankovich tudósításában. Hogy több benne a köl­tött, valószínűnek fog feltűnni azok előtt, kik Jankovichnak régi színköltészetünkre vonatkozó többi adatait vizsgálják. »1490-ből meg van Ludus Pannonius, melyet a híres csillagász, Joannes Be­giomontanus Vitéz János egri [?] érsek udvarában előada és Bécs­ben Winterburger János kinyomata.« Ezen állítólagos színdarab aligha külömbözik a Regiomontanusnak Jöclier Gelehrtenlexi­konjában említett »ludus pannoniensis sive tabulae directionum profectionumque« czímű astronomiai munkájától, mely gyaní­tást Nagy Sándor úr közölt velem. E mű különben más czím alatt eléggé ismeretes. »1515. Mária királyné udvarában előadaték »Az erkölcs és gyönyörűség vetekedése«, melyet eszerint Benedek fehérvári kanonok (Benedictus Chelidonius) Bécsben Vietor

Next

/
Thumbnails
Contents