Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246

TÖRTÉNETI IRODALOM. 255 alól fölmenti. — Honnan tudjuk, liogy ez oklevél privilegialis ? A királyi czím teljessége, a »datum per manus vicecancellarii« formula, a római kalendák szerinti keltezés, mutatják ugyan privilegialis voltát, de épen az a része az oklevélnek, mely a megpecsételő záradékot foglalja magában,melyben megmondja a király, hogy »présentes concessimus litera.s nostras privilegiales duplicis sigilli nostri munimine roboratas«, el van hagyva; egyszerűen azért, mert e formula szavai : »in cuius rei memóriám« — stb., közönségesen ismeretesek. Közönségesen igen, de erre az oklevélre nézve csak akkor, ha benne olvashatjuk. Szerencsére itt még az alúl álló szerkesztői jegyzet, mely a selyem-zsinóron függött kettős királyi pecsét maradványairól emlékezik, némileg segít a bajon ; de mit szóljunk a következő 2-ik számú oklevélről, a mely nem az eredeti kiadvány után, hanem egy későbbi átiratból van közölve ? Ebből már a királyi czím is elmaradt, a pecsétnek pedig az egész közleményben sehol semmi nyoma. Azt hiszszük, hogy abból a mi az oklevelekben a pecsétre vonatkozik, soha semmit sem volna szabad elhagyni. Az 1-ső számú oklevélből— hogy még egyszer arra térjünk vissza, — a bevezető rész úgynevezett arengája is kimaradt : »Personam decet sublimium et maiestati congruit imperantis, votis subiectorum prospectis, manus eis porrigere largitatis, ut satisfiat et gracie cum pro meritis impenditur, et digne respondeatur accipientibus cum eis gracia non negatur. Proinde« — — stb. Nem rójjuk meg érte a szerkesztőt, mert föl kell tennünk, hogy egyenesen a bizottsági utasítás szerint járt el, midőn az idézett szavakat kipontozta; de megjegyezzük, hogy e bevezető formulák kihagyását nemcsak a diplomatika, hanem a história szempontjából is határozottan károsnak tartjuk. Az arenga mindig jellemző az illető korra, mindig hű képe az akkori felfogásnak, kifejezése valami uralkodó eszmének. Hasonlítsuk csak össze p. o. a pannonhalmi apátság alapító oklevelének arengáját a jelen kérdés alattival. Ki nem látja amabban Szent-István királynak mindent a hitért, a keresztyén vallásért áldozó szellemét, emebben pedig az Anjouk udvarának királyi fényét, adakozó bőkezűségét ? Avagy nem érdekes összehasonlítás tárgya lehet-é magának Károly királynak valamely későbbi arengája a föntebb idézett 1322-ikivel?, p. o. az, mely a 3-ik k. 137. sz. alatt közölt, 1335. aug. 17-én kelt okleveléből maradt el : »Justis petencium desideriis facilem prebere consensum ius invitât, racio expostulat et regalis sublimitas merito exortatur. Eapropter« stb. Hányszor lehet rá eset, hogy a diplomatikai kritika az ilyen összehasonlításoknak még nagy hasznát venné. Pál országbírónak a 3-ik k 18-ik sz. alatt olvasható, 1333.