Századok – 1884
II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246
256 TÖRTÉNETI IRODALOM. 256 apr. 24-én kelt ünnepélyes okleveléből, melyben az Ákos nemzetségbeli Cselénfia Sándor fiai- és Edelényi László fiai közt némely Borsod vármegyei birtokok dolgában létre jött egyezséget documentálja, az egész corroboratio el van hagyva, sőt még az egyezségi pontok is csonkán közöltetnek. A corroboratiót ide iktatjuk ; lássa meg az olvasó, mily érdekes és jellemző passusai a régi okleveleknek mehetnek veszendőbe a szöveg-csonkító rendszer mellet : »Ut igitur ea, que extra iudicium parcium voluntate terminantur, ad perpetuam rei memóriám legitimis firmentur documentis, ne effrenata cupiditas sui prodiga captata opportunitate temporis, in negociis iusto deliberate concordie examine terminatis nova in posterum valeat litigia generare, présentes concessimus literas nostras privilegiales, pendentis sigilli nostri autentici munimine roboratas. Datum« stb. — Maholnap nálunk is akadhat ember, a ki okleveleink arengáit s az ezekkel rokon jellegű egyéb formulákat specialis tanulmány tárgyává teendi ; csakhogy az Anjoukori Okmánytár újabb köteteit hasztalan fogja végig lapozni. A 2-ik k. 76-ik sz. alatt Károly királynak 1323. aug. 4-én kelt privilégiumát találjuk, melylyel Elefánti Dezsőt és rokonait Pozsony- és Nyitra vármegyei birtokaikban megerősíti. Az oklevél a legünnepélyesebb formában, az egyházi- és világi főméltóságok bezáró sorozatával adatott ki ; e sorozat azonban, utalással egy előbbi oklevélre, s a változások rövid megjelölésével, a közlésből elvan hagyva; s ez az eljárás ismétlődik minden hasonló alkalommal. Egyebek közt még tűrhető módja a takarékosságnak, mert végre is a dolog lényege mentve van ; inkább csak kényelmi tekintetekből emelünk ellene kifogást, a mennyiben e rövidítések és hátrautalások, míg egyrészt igen nehézkessé teszik a codex használatát az olvasóra nézve, másrészt a szerkesztőt is sok fölösleges vesződséggel terhelik. Erintettük föntebb, hogy a kihagyásokban és rövidítésekben némi következetlenségek nyomait is találjuk oklevéltárunkban. Sem időnk, sem terünk hozzá, hogy ezt a példák teljes sorozatával bizonyítsuk ; legyen elég e részben is csupán egy-két feltűnőbb esetet megjelölnünk. Vegyünk példáűl egy formulát, mely az expeditio módjára nézve mind jogi- mind oklevéltani szempontból elég figyelmet érdemel : »présentés autem cum nobis reportate fuerint, privilégium nostrum super hoc conferemus.« A 2-ik k. 18-ik sz. alatt a nagyváradi convent 1322. jun. 1-én kelt levelének záradéka gyanánt ott olvassuk az idézett szavakat, míg a váradi káptalannak valamivel alább, a 22-ik sz. alatt, jun. 27-ről közölt okleveléből ugyanazon formula a datum elől már elhagyatott. — Egy másik, és különösen jogi tekintetben nem kevésbbé fontos formula az, midőn a király valamely szabadság, p. o. vásár-