Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246

TÖRTÉNETI IRODALOM. 253 • ságát ; hanem akkor annál nagyobbat hibázott, midőn az Anjoukori Okmánytár szerkesztőjét a közlendő anyag oly annyira káros megcsonkításaira utasította. Kimutattuk, hogy ez eljárásnak elfogadható czélja nincsen, s a bizottság csak azt érte el vele, hogy adott oly publicatiót, mely a szerkesztő minden rá fordítottgondja, fáradsága és tudománya mellett is. mind a mellett, hogy az editio különben a legszigorúbb bírálatot is kiállaná, még sem felelhet meg teljesen a tudomány minden követeléseinek. Azonban vegyük a dolgot úgy, a mint adva van ; nézzük, miképen tette meg a szerkesztő gyakorlatban, a bizottság által elvileg szükségeseknek ítélt kihagyásokat és rövidítéseket ; lehető volt-é e kényes természetű és nehéz muukában valami rendszert alkalmaznia, valami következetes eljárást keresztül vinnie ? — Roth báró, leinek az oklevél-publicatiókról írt igen jeles könyvét már elől idéztük, a szóban forgó kérdést tárgyalván, ezt mondja : »man setzt voraus, dass die vom Herausgeber unterdrück: ten Tkeile der Urkunde nur reinformelle und unwesentliche Dinge enthielten. Gleichwohl werden durch diese Voraussetzung nicht alle Bedenken entkräftet. Es ist oftmals kaum möglich, mit sicherem Griffe das Unwesentliche vom Wesentlichen zu trennen ; eine Schwierigkeit welche um so grösser wird, je grösser der Leserkreis ist und je manigfaltiger die an urkundliche Quellensammlungen gerichteten Anforderungen.«1) Majd alább így folytatja : »man veröffentlicht jetzt insgemein Urkunden nicht zu Gunsten eines Thema probandum, sondern in der mehr oder minder klar erkannten Absicht, den ganzen Gelialt dieser Quellen zur Verfügung zu stellen. Was dem Genealogen werthlos erscheint, ist vielleicht von grosser Bedeutung für den Rechtshistoriker ; was diesem keine Ausbeute gewährt, kann für die Sprachforschung von höchster Wichtigkeit sein. Und selbst allbekannte Formen und Formeln werden unter Umständen wichtig, wenn es sich um deren örtliche Verbreitung und zeitliche Dauer handelt. Welcher Herausgeber will nun sicher ermessen können, welche Theile einer Urkunde füglich ganzhinwegjallen oder verstümmelt gegeben werden dürfen ?«2) Mintha csak az Anjoukori Okmánytár szerkesztője szólna hozzánk, méltó aggodalmában a bizottsági utasítás felett. -— Hiszen mi fölteszszük róla, hogy mindaz, a mit okleveleiből kitörűlt, elhagyott, csupán lényegtelen szó, csupán stylaris formaság ; hanem a mi föltevésünk init sem könnyít a szerkesztő gondjain. Valóban, nem is csekély feladat, egyfelől az utasítás intentióinak megfelelni, másfelől az oly sok különböző irányban, L. ÍJ. m. 50. 1. U. o. 51. 1.