Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246

TÖRTÉNETI IRODALOM. 251 Azt mondja az előszó : »hogy a közérdekkel bíró okleveleket minél előbb nyomtatásban bírhassuk«., — ez a czél, melyet a történelmi bizottság a szöveg-csonkítások által elérni óhajtott. — Hát lehet ez czél ? Lehetséges-e az, hogy az Akadémia monumentális1

) kiadványaiban a tudománynak a sietségnél minden bizonynyal fontosabb más érdekei áldozatúl essenek ? Ertjük és tudjuk azt, hogy a tudománynak is vannak olykor sürgős szükségei, s a magyar történetírásnak is lehetnek; de vájjon nem volna-e sokkal inkább czélra vezető vállalkozás, ily esetben csupán regestákat adni ? Azóta már akár az egész Anjoukort nyomtatásban bírhatnánk. Hanem azt hiszszük, hogy levéltári lajstromokat készíttetni, megint nem tartozhatik az Akadémia feladatai közzé. Maradjunk tehát a monumenták mellett. Csekély nézetünk szerint az ilynemű kútfő-publicatióknak mindenek előtt egy fő czélja van, s ez maga a kútfő, oklevéltárakban maga az oklevél. Már pedig ezzel az önczéllal merőben ellenkezik az, hogy p. o. az oklevelek, mint ilyenek, leglényegesebb alkatrészeiktől, úgynevezett solemniáiktól megfosztva, csonkán tétessenek közzé. Mondhatja, a ki ellenvetni akar, hogy az oklevél-publicatio nem önczél, hanem csak eszköz, melynek egyedüli feladata lehet : a történetírást szolgálni ; ennek érdekei pedig nem hogy szenvednének, sőt talán inkább nyernek az által, ha az oklevelek tekervényes stylusát a történetíróra nézve fölösleges és alkalmatlan szóhalmaztól megtisztítjuk, s előtte lényegtelen formuláitól megszabadítjuk. Igen, érthető és megengedhető ez az eljárás ott, a hol az oklevelek bizonyos előre kitűzött és meghatározott történeti kérdés kedvéért, valamely »thema probandum« okáért, vagy monographicus czélból gyűjtetnek egybe és adatnak ki. Igy p. o. Knauz, a »Monumenta Ecclesiae Strigoniensis« czímű oklevéltárban, szorosan kitűzött czéljához tartva magát, s mellőzve a mi tárgyára nem tartozik, helylyel-közzel csonkán is közli az okleveleket, sőt töredékeket is ád ; és ezt teljes joggal teszi, mert maga szabta meg publicatiója körét, s előre tudja a czélt, melyre szolgálnia kell ; más tudományos érdekekkel szemben nem felelős. De nem így az Akadémia és a Történelmi Bizottság. Itt az egyoldalú felfogást és szűkebb szempontokat a leghatározottabban kárhoztatnunk kell ; akadémiai kiadványokban a történeti emlékek megnyirbálásának semmi okos czélja nem lehet. A történelmi bizottság oklevél-publicatiói hivatva vannak minden képzelhető irányban szolgálni nemcsak a történetírást, hanem a jogtudományt, a nyelvészetet, és kiváltképen az oklevéltant is ; ezekben tehát a legkis-Monumenta Hungáriáé Historica.