Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246

248 TÖRTÉNETI IRODALOM. 248 magasabb európai mérték helyett először a kissebb hazai mértéket veszi hozzájok, s abbau a viszonyban nézi őket, a melyben előzőikhez, nevezetesen Fejérhez és Wenzelhez állanak. Fejér György codexéről nem szükség bővebben szólanunk. Hibás olvasásait, pontatlan dátumait, kritikátlan közléseit mindenki ismeri. Wenzelről sem szándékozunk ezúttal bírálatot írni, csak annyit jegyzünk meg, hogy a »Codex Diplomati eus Arpadiauus continuatus« valóban folytatása Fejérnek még gyarlóságaiban is ; az egyik is, a másik is megbízhatatlan, s csak kellő óvatosság mellett használható kútfő. Élénken érezhették ezt a dunántúli történet-kedvelők, midőn megindított vállalatukban, a Hazai Okmánytárban, azt az elvet kezdték el szigorúan követni, mely a jó publicatio első és utolsó, fő és egyetlen föltételéül az eredeti szöveg betűihez való hűséges ragaszkodást vallotta, s a mely elv azóta uralkodóvá lett nálunk. Tekintsük ezt úgy, mint üdvös reactiót a Fejér óta lábra kapott felületesség, pontatlanság-, sőt ne habozzunk kimondani, a teljes kritikátlanság ellen. Oly reactio volt ez, mely nekünk egyszersmind haladást jelentett ; első lépésünk a helyes irány felé, tehát természetes és szükséges, igazolható és menthető. Meg kellett szoknunk és tanúinunk azt, hogy a jó oklevélpublicatio legfőbb és soha el nem engedhető postulatuma a lelkiismeretes hűség, hibátlan olvasás és pontos másolás. Szükséges volt először ebbe mintegy beleélnünk magunkat, hogy többet is merhessünk, hogy végre vállalkozhassunk arra, a mit tudós német szomszédaink »Bearbeitung des Textes« kifejezéssel jelölnek. Talán nem volt egészen helyén kivűl való, ezt a kis reflexiót épen itt megtennünk, a hol a megrovás esett ; s tehettük annál bátrabban, mert a siker, mely derék névtelenünk bírálatát követte, egyszersmind a mi álláspontunkat is igazolja. Haladásunk az oklevél-publicatio terén tagadhatatlan, s midőn ezt egyfelől constatáljuk, más felől örömmel jegyezzük fel azt, hogy a kritika is folyvást ébren van, s az egyszer jól indult mozgalmat nem hagyja lankadni.1) Ereznie kell, hogy még sok a tenni való. A kérdés nem is tisztáztatott még annyira, sem kimerítve nincs annyira, hogy annak minden kínálkozó alkalommal újra meg újra szellőztetése fölöslegesnek volna mondható, Mentül több *) L. a gr. Károlyí-ca. Oklevéltára ismertetését, Századok, 1883. 275. 1. — Ugyanarról Fejérpataky László czikkét a Turulban, 1883. 12. 1. — Ugyanannak 2-ik kötete ismertetését: Századok, 1884. 149. 1. — Az Anjoukori Okmánytár 3-ik kötetének bírálatát Károlyi Árpádtól, Turulban, 1883. 87. 1.