Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: Anjoukori okmánytár II. és III. k. szerk. Nagy Imre ism. 246

TÖRTÉNETI IRODALOM. Anjoukori Okmánytár. A m. tud. Akadémia történelmi bizottsága megbízásából szerkesztette Nagy Imre m. akad. lev. tag. Második és harmadik kötet. Nagy 8°. Budapest, 1881. és 1883. Épen húsz éve most, hogy a német diplomatikai tudományosság egyik mestere, a német oklevél-publicatiók egyik hivatott kritikusa, Schreckensteini Roth báró, a fürstenbergi fejedelmi levéltár igazgatója, úgy nyilatkozott, — természetesen saját nemzetére értve, — hogy az az idö, a mikor az okleveles források kiadói hanyagúl és kritikátlanúl dolgozhattak, a nélkül, hogy kitették volna magukat a méltó megrovásnak, immár szerencsésen elmúlt. >) Nálunk épen abban az időtájban indúltak meg, Fejér György Codex Diplomaticusa óta, a nagyobb szabású gyűjteményes- és családi oklevél-kiadások. Azóta adta ki Wenzel Arpádkori Új Okmánytárát tizenkét kötetben, azóta jelent meg a Hazai Okmánytár hét kötete, a Zichy Codexből négy kötet, a Hazai Oklevéltár, Kubinyi Ferencz Arpádkori oklevelei, a Szabó Károly szerkesztette Székely Oklevéltárból két kötet, a Károlyi Codexből szintén kettő, s hogy említetlenűl ne hagyjuk, azóta adta ki Knauz is az esztergomi főegyháznak okmánytárát, s az ennél teljesebb és ritka gonddal szerkesztett Monumenták két első kötetét ; azóta indult meg végre az Akadémia történelmi bizottságának kiadásában, Nagy Imre szerkesztése alatt az Anjoukori Okmánytár, a melyből eddig már három vaskos kötet került ki a sajtó alúl. *) Hogy saját szavait idézzük : »Die Zeit, in welcher die Editoren von Urkundenbüchern, oder die Verfasser von Schriften, welche Urkunden als Beilagen enthalten, mysteriös, unfleissig und kritiklos sein durften, ohne sich gerechtem Tadel sofort auszusetzen, ist glücklicher Weise jetzt vorüber.« L. ily czímü munkájában : Wie soll man Urkunden ediren? Ein Versuch von Dr. K. H. Freiherrn Both von Sehreckenstein. Tübingen, 1864., a 8-ik lapon.