Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

ÏIIA1,Y KÁLMÁN. kai, virágzó kereskedelmével, gazdagságaival. Közöttük Sólymos is, Bercsényinek a Maros hullámaira magas szikláról alánéző, regényes fekvésű büszke vára, szép és kitérj edett, népes uradalmával; melynek jószágain most török spáhiák osztakoztak s ők vetették ki és szedték be a falvak lakóitól a karácsot. A jogosult magyar földesuraknak legfölebb némi csonka jövedék maradt, a meddig maradt. Bercsényi Imre politikai elveit Bethlen győzelmével súlyos vereség, vagyoni állapotát pedig Sólymos elvesztésével érzékeny csorba érte. Csoda-e, ha ingerlékeny lelke a kettős csapás alatt megbúsult, elkeseredett ? Heves természetéből következtetve, bizonyára nem hagyá szó nélkül Bethlennél a dolgot, és ha megfelelő kárpótlást kért Sólymosért, — méltó követelése volt. Mi történt közöttük ? A buzgó kath. érzületeiről Bethlen előtt különben is eléggé ismert férfiú a keserűség hevében talán Lippa átengedését s egyátalán a fejedelem törökösségét kárhoztató szavakat is talált ejteni? — Elég az, hogy Bercsényi Imre nemcsak hogy kárpótlást nem kapott, sőt Bethlennek irányában tanúsított magatartása által teljességgel elkedvetleníttetett. — Ugyanis okvetlenül ideczéloz Kemény János fejedelem, midőn Önéletírásában fölemlíti Bercsényinek Bethlen Gábor által ekkor tájban lett »disgnstdltatdsdt.« A kedvevesztett Bercsényi ezzel hazamene Székesre és ott sorsa felől töprengvén, miután mindinkább átlátta, hogy élénken érzett tettereje számára Bethlen alatt megfelelő tér nem nyílik : e fölötti bánkódását hosszabb utazással enyhítendő, s vallási buzgalmát a szent helyek bejárásával fokozandó, -— eltökélő, hogy idegen országokba : olasz földre, Kómába utazik, és ha lehet, Palastinába a Megváltó sírjához is elzarándokol. A bánat, a sértődöttség érzete, a tétlenség kerülése és a lelkében föltámadt kalandvágy, távol, ismeretlen országokat, világrészeket látni, egyaránt űzték őt. Szándékának főleg vallási színezetet adva, •— a minthogy jó részben az is volt, -— engedélyt kért utazásaira a fejedelemtől, a ki készséggel bocsátá el a »nyughatatlarikodót.« (Kemény János kifejezése). !) L. az alább következő idézetet.