Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

194 THAI,Y KÁLMÁN. A Magyar- s később Francziaország történetében nevezetes szerepet játszott gróf Bercsényi-család nevét s valószinííen eredetét is e lielyről vevé. Tehát származására nézve dunántúli ; azonban a már II. Lajos idejében előkelő nemes családnak egyik tagja, László, Budán udvarnoki tisztet viselvén, a most nevezett királytól 1525-ben jelentékeny adományt kapott Hont s Bars vármegyékben, ') és ideszakadt. Később Bercsényi I. László ivadékai, egy családjukat 1549-ben ért véres tragoedia után, úgy látszik, Izabella királynő révén, Erdélybe származván el, ott a legelőkelőbb családokba házasodnak s új otthont alapítnak magoknak, mint János-Zsigmond, de különösen Báthory István és Kristóf fej cdelmek kedvelt hívei. Ok is, mint a Báthoryak, hű katholikusok. Bercsényi I. Imre Báthory István királynak, majd Kristófnak udvarnoka volt, s ezen utóbbi fejedelemtől 1577. január 6-kán fiúágra örök adományban kap két Maros-széki székely falut : Székest és Kendeöt.2) Ettől fogva írták magokat a Bercsényiek Székes-ről ; előbb két más erdélyi nagyobb birtokuk után »de Kutfalva« és »de Bozzás« előnevekkel fordúlnak elő. Székes impetratorának idősb fia Bercsényi II. László, Báthory Zsigmond alatt 1596-ban szörényi bán volt, a hírneves Borbély Györgynek és Lugassy Jánosnak hű fegyveres társa. 0 építtetett 1590-ben Székesen kastélyt, miután a gazdag Ozdi és Bessenyei Baládffy Borbálát, Pekrovinai Pekry Gábor váradi főkapitány, bihari főispán és hat székely szék főkapitányának fiatal özvegyét 1589. januárban nőül vévén, kútfalvi udvarházában fényes lakodalmat ült. A fejedelem személyét e menyekzőn Kendy Sándor tanácsúr képviselte.3

) Ezen házasságból származott első gyermek Bercsényi II. Imre volt, kinek változatos, kalandos életéről jelen tanúlmányunk *) Eiosewd egész községre, s Nagli Malonyan és Kalachna részbirtokokra. (Nyitrai káptalan jegyzökönyve 1520. s köv. év., 103. 1.) 2) Az adománylevél eredetije a leányági Bercsényi-utód Sófalvi Illyés István által 1834-ben a maros-vásárhelyi kir. Ítélőtáblán felmutatva, róla hiteles másolat vétetett. 3) L. Szamosközynél, Monum. Hung. Hist. írók, XXX. köt. 21. 1. s Bethlen Farkas: Hist. Tom. II. 564. 1.