Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

SZÉKESI BERCSÉNYI IMRE. 1 'M szól és a ki éles esze, sokoldalú fényes tehetségei, erélye s vitézsége által közpályán szerzett bokros érdemeivel régi nemes nemzetségét a mágnási rendbe emelé. Történetirodalmunk eddigelé nem részesíté őt kellő figyelemben, — pedig, mint olvasóink látni fogják, Bercsényi Imre oly érdekes alak s oly következetes jellem, a kivel érdemes tüzetesen megismerkednünk. Imre úrfi, — atyjáról egyszersmind Tholdy-, Bethlen- és Sadrossy-, s anyjáról Thomory-vér és Pe&n/-testvérség, — 1589 végén vagy 1590 elején lett világra, Kutfalván avagy Székesen. Egyetlen fiú volt, szülőinek szemefénye. Utána négy gyermekök született ugyan még, de mind leány, név szerint Margit, később Akosfalvi Eicsor Péterné ; Borbála, Gyalakúti Lázár Jánosné, kitől a gr. Lázárok gyalakúti ága; Zsófia, Kaáli Kún Jánosné,1) kitől többek közt Kaáli Kún Hona, Cserey Mihály a történetíró neje ; és Zsuzsána, Farnosi és Ablánczkürthi Gliyczy (Géczy) Györgyné. — E Bercsényi-leányokról különben még alább, Imre jószágos ügyeinél lesz emlékezet. Bercsényi László és Baládfty Borbála egyetlen fióknak a leggondosabb nevelést adták, költséget nem kímélve a széptehetségű gyermek s mind fényesb jövőt igérő ifjú méltó kiképeztetésére. Báthory Zsigmond udvara is nyitva volt előttük, hol a serdülő ifjoncz, más előkelő családokbeli nemes apródok s olasz udvarnokok körében az udvari szokásokat, finom modort, nemkülönben az akkori időkben a főnemességnél elmaradhatatlan s a hadi pályára oly szükséges lovagi fegyver- és tornagyakorlatokat idejekorán elsajátíthatta. Minthogy pedig a középiskolák szorgalmas látogatása közben az ifjú Imre feltűnő szellemi képességeknek adá jeleit: atyja őt, — azalatt míg maga Lugassy János ezredes-kapitány barátjával Rudolf király ügyét, Basta tábornagy és gr. Rákóczi Lajos tábornok oldalánál híven szolgálá, — a felsőbb tudományok hallgatására külföldi, bizonyára katholicus jellegű egyetemre küldé. Ez valamelyik olaszországi, talán a magyarok által akkoriban s előbb is már sűrűen látogatott páduai vagy bolognai egye-Bercsényi Zsófia sírköve a kaáli »Kripta-hegyen,« a ma már kihalt Kaáli Kún-esalád beomlott sírboltja romiadékai közt 1808-ban még látható volt. (L. Orbán Balázs »A Székelyföld,« IV. köt. 99. 1.) 13*