Századok – 1884
Értekezések - Dr. HAMPEL JÓZSEF: Történeti szakoktatásunk az egyetemen s azon túl 167
IÁRCZA. J I y viszonyok közt ii történethallgatókuak, daczára a tömérdek tanárnak és rendkívül sok collegiumnak, legtöbbnyire nincs megadva a lcbetöség, liogy a négy év lefolyása alatt természetszerű sorrendben végezhessék tanulmányaikat a világtörténetből, a magyar históriából és a szükséges segédszakokból. Ez oly baj, melyen könynyen lehetne segíteni és melyen segíteni kell, akár hozzuk be a seminariumi intézményeket, akár nem. Mert a főcollegiumok kellő dispositiójában érdekelve van a hallgatóság nagy zöme, a seminariumok által pedig csak a kisebbség érdeke van érintve. Nem is kell ez ügyben sem ministeri rendelet, se más minémü megszorítása a tanszabadságnak, Eejezze be minden főszak rendes vagy rendkívüli tanára a maga tárgyát egy nagy eollegiumban és hagyja a részleteket specialis leezkékre : akkor a történethallgató az első évben az ókort és az archaeologiát végezheti, a másodikban a középkort s az átalános diplomatikát, a harmadikban végezheti a modern históriát és a műtörténetet, végre fönmarad egy éve a magyar történetre, magyar diplomatikára, magyar műtörténetre. Ily tanfolyam az érdekelt tanárok megegyezése által meg volna állapítandó és évről-évre a tanterv kihirdetés előtt e nézpontokból gondosan revideálandó és az egyetemi leczkerendbcn a kezdő történcthallgatóknak határozottan figyelműkbe ajánlandó. Ismervén fiatalságunk józan észjárását, nem kétlem, hogy a szorosan vett történeti szakokra, melyek úgyis kötelezők, az ajánlott tantervet el is fogadják — kényszer tehát e részben is fölösleges volna. Csak arra kívántatnék hatósági rendelkezés, hogy a tanári vizsga tárgyai közé a történelem candidatusaira nézve a történeten kívül vétessenek föl az u. n. történeti segédtudományok is, u. m. az archaeologia, az átalános e's specialis magyar diplomatika, valamint az átalános és a specialis magyar műtörténelem. így volna a főcollegiumok tanfolyama megállapítandó. Ezentúl is a főleezkék volnának azok, melyre a bölcsészeti kar egyébb hallgatói és más karok hallgatói, nevezetesen a jogászok eljárnának. Tapasztalás szerint igen tarka közönségünk szokott lenni e leczkéken és nagyon változó a hallgatóság, nagy többségét ritkán szoktuk egy féléven túl kezünk alatt tartani. Nem e nagy közönség számára fogjuk a seminariumi fáradságokat életbe léptetni ; nagyon téved, ki ilyesmit föltételez. Másrészt azonban tévesnek tartom azt a fölfogást is, mintha a tanárnak nem volna módjában ily collegiumot is bizonyos pontig tanár és tanúló közti szorosabb érintkezés előnyeiben részesíteni és e tarka többfelé-húzó sokaság javarészét némi öntevékenységre ösztönözni. A mi egyetemi fiatalságunk átalában époly tudvágyó mint akár az osztrák, akár a külföldi, kivált a német, észbeli tehetséggel is csakúgy