Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Die Türken in Perchtoldsdorf in J. 1683. von A. Latschka ism. 155

157 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ami törökjeinknél még öt férfi és egy aszszony-személy volt fogságban, s nem is voltak rosszak hozzánk, csak szolgáik bántak rosszúl velünk, néha ütöttek s mindig leselkedtek utánunk. Ami az ételt illeti, reggel és este liszt-levest kaptunk, melyben sem só, sem zsir nem volt, olyan volt, mint a csiriz, melyet ami asszonyaink használnak, emellett kaptunk három négy lapotyát, (zablisztből) melyet tüzes pléhen vékonyra sütöttek s bár keserű volt, szívesen ettük, csak eleget adtak volna ; néha főtt búzát is kaptunk s nagy ritkán egy-egy darab hust, ami után nagyon sovárogtunk. Ital dolgában is rosszúl állottunk. Reggel kaptunk egy kis tiszta vizet, de minthogy a kútak hamar kimerültek, ezzel kellett megérni egész nap. Kötelességünk volt a lovakat takarítani, a szamarak trágyáját kihordani, a szőlőket és a legszebb élő fákat levágni és apróra vágni tüzelésre ; a kézi-malomban őrölni, mely valóságos marhamunka volt s ha nem ment elég gyorsam, mindjárt ütöttek, vertek. Nappal nem voltunk bezárva, de éjszakára lánczczal összefűztek. Ha az összefüzésnél lábunkat nem jól tartottuk, mindjárt ütöttek a lánczczal, s nagy fájdalmak között e gyászos rabságban szemeinket égre emelve, vallást tettünk, hogy e kegyetlen bilincsekbe szorítva, minden bűneinkért meglakoltunk. Minden reggel, amint a nap feljött, zárainkat felnyitották s munkára kergettek. A keresztyénekkel úgy üzérkedtek, mint a marhával, egyik a másiknak eladták s az ifjú emberért tiz, sőt busz birodalmi tallért is megadtak. A keresztyén embernek, mint lónak, a fogát nézték, hogy lássák, hány esztendős. Időnként a tatárok az erdőkben keresztyéneket fogdostak össze s előhajtván, a törököknek eladták. Mikor e nagy nyomorúságban a bécsi táborban 8 hetet és hat napot töltöttünk volna s a keresztyén segítség megérkezvén, a törökök futásban kerestek menekülést, azt hittük, hogy minket irgalom nélkül lemészárolnak, de nem tették. Csak is annyit tettek, hogy kettőnként a lovakhoz kötve, velők kellett haladni árkon, bokron s néha övig érő vizeken. Az idő már hideg kezdett lenni s ruháink a nedvesség miatt nehezek, még is menni kellett mialatt sok szomjúságot szenvedtünk. Ha táborba szállottunk, kényszerítettek, hogy kutat ássunk s szomjuságunkat a talált vizzel enyhítsük. A menet Győr felé vonúlt s a város mellett tábort ütöttünk s ott két nap és két éjjel nyugodtunk. A harmadik nap a keresztyén sergek közeledése miatt siettetnünk kellett a menetet s a következő nap már öt mértföldet voltunk túl Komáromon. Itt két erdő közt egy réten töltöttük az éjszakát. Az eső erősen hullott. Mintegy három órával napfelkelte