Századok – 1883

A M. T. Társulat kirándúlásáról kiadott füzet tartalma - Bizottsági jelentések: - A Sopron városi bizottság jelentése dr. Szalay Józseftől

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. A városi bizottság jelentése. Midőn a Magyar Történelmi Társulat megbízásából azon megtiszteltetésben részesültem, hogy reám bízatott a városi bizottságelőadójának tiszte, örömet éreztem egyrészt s félelmet a másikról. Örültem, mert évek óta kedvencz foglalkozásomat képezi a városok történetének kutatása és Sopron városában oly várossal állok szemközt, a mely hatszáz esztendeje nemcsak város, de egyike hazánk legjelentősebb városainak. De a mi örömöt okozott, az okozta félelmemet is. Fogok-e a rendelkezésemre álló csekély idő alatt annyira megismerkedhetni levéltárával, hogy arról csak némileg is megközelíthető képet adhassak. S most midőn azon vagyok, hogy jelentésemet megtegyem, még több okom van azon félelemre, hogy csak igen hézagos vázlatot adhatok, mert ha sokat vártunk, még többet találtunk. De bízom a tek. Társulat és a tisztelt közönség elnézésében, hogy figyelembe veszik helyzetem nehézségét s méltányolni fogják, ha mégis valami jót nyújtok. Sopron városa azon szerencsés helyzetben van, hogy, habár egyszer másszor tűzvész által szenvedett s ily alkalommal néha a levéltárnak is kijutott, mégis oly levéltárral dicsekszik, a melyben mintegy tükörben egész történetét meglátjuk. Mily más volna a kép, a melyet hazánk városi intézményeinek múltjáról adhatnánk, ha ily helyzetben volnánk Budával, Pesttel, Fehérvárral. Nem szándékom vissza menni a városnak a magyarok bejövetele előtti történetére. Az nem Magyarországnak, az nem a mai Sopronnak története. Azzal kezdődik ez, hogy itt a magyar királyság kezdetétől elsőrendű végvár volt a németek ellenében — már a kornak értelmében elsőrendű — s annak védő szárnyai alatt egy kisded, alárendelt polgári község keletkezett. Polgárnak lenni akkor bizony nem volt nagy tisztesség : a városnak 1162-ben kelt legrégibb oklevele arról szól, hogy egy soproni polgár rendjének jármából kiemeltetik III. István királytól. Már a következő században kedvezőbb lett a varosak helyzete, köztük Soproné is. Ekkor nyerte első kiváltság-levelét, ekkor