Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Irodalmi és vegyes közlések - I.

tákcza. 89 felsorolása képezte, s első sorban a XIX. század magyar népdal költőjenek — Petőfi Sándornak emlékszobrára küldött koszorúk egy részének a d. m. o. muzeumban történt elhelyezése adatott elő. A titkári jelentés második részében a régiségtár számára küldött római, magyar, lengyel, osztrák, németországi, angol és török pénzek s a könyvtár gyarapítására szolgáló akadémiai kiadványok (értekezések) soroltattak elő, mit Odor Samu pénztári jelentése követett. Az ülés utolsó tárgyát Böhm Le'nárt vál. tagnak a »Lederata Tibiscum közötti hadútvonal az egykori Dáciában« cz. felolvasása képezte, mely szerint szerző a Lederatától Bersoviáig terjedő castrumok helyfekvését s az azokhoz vezető római liadút irányát saját kutatásai — a Centum Puteitől Tibiscumig terjedő castrumok fekvését és a fennemlített római útnak Tibiscumba vezető folytatólagos irányát pedig Torma Károlynak pontos és szakavatott vizsgálatai nyomán állapítja meg. A tagajánlások után a d. m. o. term. tud. társulat választmányának átirata értelmében a két társulat egyesítésének eszméje tárgyaltatott, mely ügyben a term. tud. társulattal érintkezés végett Horváth Pius, Jakabffy Pál és Varjassy Árpád társ. tagokból álló bizottság küldetett ki. Ezzel az ülés eloszlott. IRODALMI SZEMLE. — HAZAI TÖRTÉNETÍRÁSUNK ismét egy gazdag forrás - munkával szaporodott. »A nagykárolyi gróf Károlyi család Oklevéltára« ez, melyből az első, 1253—1413 közt kelt okleveleket magában foglaló vaskos díszkiadású kötet megjelent. A munkát a család megbízásából gr. Károlyi Tibor adja ki, s Géresi Kálmán rendezi sajtó alá. A kiadásra vonatkozó elhatározás másfél év előtt kelt, az első kötet tehát elég gyorsan elkészült — mi reményt nyújt arra, hogy a következő kötetek nem nagy időközökben fogják követni. A levéltár maga ezelőtt sem volt hozzáférhetetlen : Szalay és Thaly sokat merítettek belőle, s a család a buvárkodási engedély megadásával épen nem fukarkodott. De semmi liberalitás sem pótolja a közzébocsátás liberalitását, akkor válik az a tudomány közkincsévé a szó valódi értelmében. Főuraink nemcsak a vagyont, hanem a nevet is köszönik őseiknek — az áldozat, mit a név nymbusának hoznak, visszaszáll rájok is. A ki ezt érzi, igazán méltó őseihez. Bár mennél töb-