Századok – 1883

A M. T. Társulat kirándúlásáról kiadott füzet tartalma - B. Kemény Gábor: elnöki megnyitó beszéde

MEGNYITÓ BESZÉDE. 7 hadvezéri hírnevét. Ugyanazon tárgyról, tán egy más nyelvű lapban, a dolgot egészen más színben föltűntető tudósítást olvashatunk : X tábornok, a jelentéktelen ember és katona, csatát vívott. Könnyű volt helyzete; mert, habár saját seregéről sem lehet sok jót mondani, sem fölszerelés, sem mozgó képesség, sem vezetés szempontjából, miután vele szembe puszta népfölkelés, gyakorlatlan, fegyelmetlen csapatok állottak, azokat könnyű szerével elriasztotta inkább, mintsem rendes csatában legyőzte. Ellenfeleinek csak egyik szárnyán volt egy pár gyakorlott tiszt némi rendes csapattal, de már azokat nem is tudta saját erejével visszavetni, és azon kis csapat csak azért volt kénytelen visszavonúlni, mert a középen és a másik szárnyon felbomlott a rend, megkezdődött a hátrálás. Ilyen győzelmet aratni valójában nem dicsőség. De nem szükség a példakereséssel igen messzire menni. Emlékezzünk csak pár perezre vissza a képviselő-választási tudósításokra ; nem-e mintegy következőleg kangzik a külömböző párti hírlapok tudósítása? Pártunk jeles jelöltje városunkat látogatásával szerencséltette és programmbeszédet mondott. Hosszú, díszes sorban, kocsin messzire mentek elébe pártunk kitűnőségei, kik őt a zsúfolásig telt nagy terembe kísérték. Ott jelöltünk egy terjedelmes beszédben fejtette ki politicai nézeteit. A folytonosan nagy figyelemmel hallgatottgyönyörű beszédet a válogatott közönségnek gyakori kelyeslése szakította félbe, és azt a tetszésnyilvánítás egész vihara követte. Pártunk győzelme bizonyos. — Ugyanezen esetről az ellenpárti tudósító következőleg írkat: X. képviselőjelölt ellátott mihozzánk is. Néhány ismerőse és párthíve kocsikon elibe ment; de azok sorában egyetlen tagját sem láttuk a befolyásosabb polgároknak és senkit politicai notabilitásaink közül. X. úr egyenesen a nagy teremhez hajtatott és hosszú dictiót mondott. Nem programmbeszéd volt ez, hanem terjedelmes, unalmas, zavart előadás. Az igaz, hogy a beszéd végén egynéhány éljen volt hallható ; de ismeretes az, hogy mindenütt és mindenha hajlandó az éljenzésre az ifjabb nemzedék ; mi pedig főleg discánt hangokat hallottunk. — Ily ellenfél nem veszélyes. Ismételketem : minden történetíró jól vigyázzon, kogyan használja föl a hirlaptudósítók adatait. Ez a tanács azonban főleg